Szomorúan táncol,
Dala távolból szól.
Tollain gyöngéden játszik
A hold fénye. Már könnyezik...

Lágyan omlik le és illan
Szerteszét a sötét éjben.
Gyémántjai az éjjelnek,
Könnyei hattyú dalának.

Ez az utolsó dal, s tánc,
Tündöklő éji románc.
Ez a legszebb, nem vitás,
De nem lesz több ráadás.

Megszakad a szív, mely hallja,
S megindul lelkek zápora
Apró kristály patakként,
A fájdalomtól tüstént.

Lassan véget ér a kecses tánc,
Eltűnik a hófehér lény,
Kinek szemében csillogó fény,
Amely ragyog, akár zománc.

Elhalt a dal, a szomorú ének,
Véget ért tánca a tiszta lénynek.
Visszhangozza az éjjeli tó,
A hangot, mely volt az utolsó.