Szeretni, szenvedni
Élni és nem nézni halálod idejét
Amikor megállítod életed kerekét
A fájdalom mi téged ért
Nem bánt többé

Sebeidből ömlik a vér
Elmosódik már a fény
Kezed hideg, szemed merev
Elérted hát a végzeted

Gondod nincsen, túlvilágon nem vár elkínzott lelkek sikoltása
Elég lesz önmagad ördögi mása
Mely a tükörből vigyorog rád
Nem néz, nem akar, csak vár
Arra hogy feladd
S testedből kidobd önmagad

Kidobd magad s repülj
Életen-halálon keresztül
Kedvesedhez, aki vár
De puha karja nem ölelhet már

Nem ölelhet
Mert ölt
Ártatlant, gyermeket
Mindent mi útjába került

Szellemteste nem öregszik már
Szellemajka csókot többé nem ád
Lélek a lélekkel táncba indul
Halál útján vissza nem fordul

Nem fordul, mert nem teheti
Porhüvelyét vissza nem veheti
Nem veheti vissza már
Mert azon démonok hada vacsorál