Újra Balambér nyolcadik emeleti panelcellájában vagyunk. A konyhaasztalon elnyúlva hever Maffia, a fekete kandúrmacska. Balambér főzi a kávét, amikor kopognak. Az ajtóban a vállán egyensúlyozó Belfegorral Irma áll. Lila ajkai közt egy féligszívott Kossuth cigaretta remeg.– Szép jó reggelt! – recsegi reszelős, agyoncigarettázott hangján és koszlott papucsaiba bujtatott lábain, becsoszog az előszobába. Onnan a konyhába mennek, a macska leugrik vállairól és a konyhaasztalon elnyúlva heverő Maffia mellé telepszik. Irma kihúz egy hokedlit, a konyhaasztal másik végére telepszik. Zsebéből előhalássza a fél doboz cigarettát, gyufát és magaelé rakja az asztalra. Balambér pedig elé teszi a kávéscsészét, majd megkérdi. – még mindig sok cukorral– Irma bólint. Kitölti neki és magának is a kávékat, leül szembe vele, és várakozóan rátekint.

– Mi újság a nagyvilágban Balambér úr?
– Mi legyen, nemzetes asszonyom? Élem a munkanélküliek sanyarú életét. Lassan kiputyulok. Rajtam már csak a csoda segíthetne. A tétlenkedés megöli az embert. Jó, kell a pihenés, de ennyi? A jóból is megárt a sok, hát még a rosszból! De, ne beszéljünk rólam, magánál mi újság, van? Indul a következő ciklusban?
– Hát madár vagyok én? Elég volt két ciklusban. Felhoztam a várost. Egyenesben van a költségvetés. Idetelepítettük Emerich segítségével azt a kutya-macska üzemet. Hozza a pénzt. A Suzuki is letelepült. Hagyom a továbbiakat a fiataloknak! Hetvenévesen már nekem is kijár a pihenés. Elég volt az állandó stresszből. Hatvanezer ember létéről gondoskodni!

– Több ideje marad rám. Hátha lesz valami munkám, és átveszi tőlem megint a takarítást.– azért nem eszik ilyen forrón a kását! Lazításul visszamegyek csaposnak az Egyujjasba. Magát meg beajánlom a Polgármesteri Hivatalba Emerich mellé táskavivőnek.
– Mér, csak tán nem, hogy csere lesz? Az anyák helyébe a fiak lépnek alapon az Imre indul a polgármesteri választásokon? – fején találta a szöget. Indul. Vannak érdemei. Végülis fellendítette a várost. Kétezer embernek ad munkát a Kft-je.– Hát akkor, ha megtenné Irmuska, hogy beajánl, akkor még a korteskedésben is tudnék segíteni, szavazatokat venni, agitálni… Tudja mit, Irmuska ezt megünnepeljük! Előveszem a jóféle akasztói lófingatót, azt megisszuk az áldomást! – mondta lelkesen Balambér és kivéve a hűtőből az eszméletlenül büdös bundapálinkát, és egyenként telitöltötte az egy decis poharat. Alighogy lehúzták a nedűt berregve megszólalt az előszobacsengő. A postásnő állt az ajtóban.

– Ajánlott leveled van!– Balambér izgatottan tépte fel a borítékot. Hirtelen akkorát ugrott örömében, hogy majdnem beverte a fejét a plafonba.– Győzelem, Irmuska, reaktivizáltak! Újra kezdjük a Nagymarosi vízierőművet építeni! Köszönettel visszautasítom a táskavivői ajánlatot, mégiscsak első a szakma! Na, igyunk a reaktivizálásomra! – rikkantotta, és újra telitöltötte a poharakat. Lehúzták, kidülledt szemekkel egymásra meredtek, majd nagy komolyan megszólalt Irma. Szűzária Uramisten, visszajöttek a kommunisták! Hirtelen felugrottak, egymásba kapaszkodtak és felszabadultan, boldogan rázendítettek:”… sej a mi lobogónkat fényes szellők fújják! Sej az van arra írva, éljen a szabadság! Hely szellők, fényes szellők, fújjátok, fújjátok, holnapra felforgatjuk az egész világot!