Inakba kötözött csuklókkal álltak a huzatban.
Alumíniumbabákat tömködtek szájukba
Mikor már fáradtan rótták a köröket.
Ridegen hasították félbe
Levakart büszkeségüket.
Szálló hajcsomókba burkolt arccal
Belülről nyalták simára szemgödrüket
Utolsó cseppeket keresve.
Elfolytak a szmogba.
Belekapaszkodtak a szelekbe.
S bénultan vánszorogtak
Tátongó falaiba a betontömböknek.
Órákat sírtak száraz szemmel végig
Csak hangtalan sikoltottak
Letépett könyökekig.
Ott álltak aztán a lecsorgó vérben.
Sápadt rózsák álkönnyét kenték szét
Elgyötört pengéken.
Megsimították egymást
A finom bomlásban topogva.
Holnap erősek lesznek.
Holnap széttépik a felhőt
mi rároskadt a roppanó vállakra.