Az újgazdagok doaenjénél Sumák Arisztid tollkereskedőnél, a pehelypárnák és pehelypaplanok gyártásából megtollasodott nagykereskedőnél vagyunk. Szokásos hétvégi partiját adja. A vedégkör házi orvosából, házügyvédjéből, a gyerek házitanítójából, az asszony házibarátjából, néhány újgazdag vállalakozóból áll. A menüt egyenesen a pesti Vörös Sárkány kínai étteremből hozatta fondé edényekben. Sofőrje fehér köpenyt húzva háziszolgaként átvette a pincér és felszolgáló szerepkörét. Az asztalfőn a hatalmas termetű, pocakos, tar fejű nagy bajszú házigazda trónol. A vacsora utáni, kötetlen, beszélgetésekkel tarkított békés szivarozás, cigarettázás folyik éppen. Sumák úr viszi a szót.

– Uraim, fontos megbeszélésre jöttünk össze nálam. Megmondom őszintén, szeretném összefogni ezt a társaságot, különösen így a választások előtt. Meg egyébként is. Átadom a szót az ügyvédemnek. Tekintett Szívós úrra, a keszeg, szemüveges zugügyvédre.– vezesse elő a témát ügyvéd úr! Uraim, nyílt titok, hogy az elmúlt évek alatt mi, akik itt ülünk,a város krémje, olyan gazdasági potentátokká nőttük ki magunkat , hogy összefogva erőinket beleszólhatunk a város fejlődésébe. A választásokon megragadva a hatalmat, le tudnánk nyúlni az állami pénzeket, a gazdasági segélyeket, sőt egy pénzmosodát is be tudnánk indítani valamilyen papíron létező vállalkozás által. Ideje megkötnünk a véd és dacszövetséget egymással.

–Mire gondol konkrétan az ügyvéd úr, hiszen félig-meddig már így is véd, és dacszövetségben vagyunk néhányan?– veti fel a kérdést Pupák úr. Sumák elégetten megszívja szivarját, füstkarikákat fúj a levegőbe, böffent egyet és rókamosollyal az ajkán megszólal. – Ezt kell szorosabbra fűznünk. Mindanyuinknak van felhalmozott tőkéje. Ha kartellba tömörülve létrehoznánk pár álkft-ét, amit akár pénzmosodának is tudnánk használni, akkor le tudnánk fejni az államot. Az egyikben felhalmoznánk a több százmilliós újrakezdési, vállalkozói kölcsön tartozást, azt becsődöltetnénk, miközben a másikba átvinnénk a pénzt.– ki vinné el a balhét? És ha a kft vezetőjét leültetnék!– veti közbe Dimák a táska és cipő nagykereskedő. Az ügyvéd róka mosollyal megadta a választ.
– ugyan már uraim, hát olyan nehéz egy hajléktalant pár tízezer Ft-ért rávenni, hogy adja a nevét ügyvezetőként? Annak aztán bottal üthetik a lábnyomát…

– Nem kockázatos ez kicsit?– veti közbe félénken Dimák, de az ügyvéd leinti és folytatja a téma elővezetését.– Lenne itt egy projekt uraim, meg lehetne csípni! Egy Ausztrál-magyar közös vállalatot tudnánk létrehozni Emerich von Bakfitty úrral. Így öt évre adómentesekké válnánk.– Miről szólna a mese? – veti közbe Pupák a hentes és húsáru kereskedő, nagyvágó – Közös kutyakonzerv gyárat hoznánk létre, nyesedék húsokra, és más hulladékra építve. Gondolok itt a csirkefejre,csirkelábra,far-hátra…– És mi lesz akkor, uraim, hogyha a nyugdíjasok fellázadnak, forradalmat csinálnak, mert mi felvásároljuk előlük a csirkefejet, lábat…?– veti közbe aggódva Sumák úr, de erre meg van a válasz. – Dehogynem uraim. Saját bolthálózatot hozunk létre és mélyhűtőkben, ötkilós csomagokban árusítjuk a nyesedéket, húsos csontokat, mint kutyaeledelt. Viszik majd a nyugdíjasok, mint a cukrot, maguknak, nem a kutyáknak…

– Ki lehetne alakítani vámszabad területet is és Off-Short cégeken, keresztül eláraszthatnánk az országot csempészett kínai árudömpinggel! Létrehoznánk egy Kínai Divatáru hálózatot…– vetette fel Dimák Jenő nagykereskedő. Ez is életre való ötletnek számított. Aztán ott volt a kikötő, kihasználatlanul állt mióta a vasgyár haldoklott,s megszűnt a Krivojrogi vasérc uszályokban való szállítása a Szovjetunióból.

– Emerich von Bakfitty úr, van itt– hajolt Sumák úr füléhez a lakáj.– vezesd be gyorsan Gyulám! Ne várakoztassuk az illusztris vendéget! – adta ki a parancsot sofőrlakájának, aki bevezette a vendéget. A magas, deresedő hajú, karakteres arcú magabiztos, sármos, elegáns öltönyt viselő férfiút Sumák úr a kebelére ölelte, majd így mutatta be társainak.– uraim, bemutatom vendégünket, régi iskolatársamat, idegenbe szakadt hazánk fiát: Emerich von Bakfitty urat! Hallgassák meg figyelemmel ajánlásait, mert nagy lehetőségeket látok benne!– mondta Emerichez fordulva és így szólt hozzá– drága barátom, Imruskám, egyél, igyál, utána ráérünk témázni! Örülök, hogy körünkben üdvözölhetünk!– miután étellel, itallal jól eltelt, szólásra emelkedett Emerich. Így beszélt hallgatóihoz.

–Üdvözletem az uraknak, szerbusztok. Tegeződjünk, így könnyebb. Tudjátok az angol nyelvterületen tegeződés, van… Köszönöm! Harmincöt évnyi kényszerű emigráció után remélem, hogy egy szabad, fejlődés előtt álló országba tértem haza. Hamarosan hatalmas örökséghez jutok. Visszakapjuk két pesti bérházunkat, kárpótolnak ez elkobzott Fekete Zacc kávéházért, és stb és stb… célom édesanyámat kiemelni a fertőből, ahová a kommunisták suvasztották be. Remélem, hamarosan elfoglalhatja az őt megillető helyét a társadalomban. Sumákné felajzva ugrott oda Emerichez és hirtelen felindulásában arcon csókolta!– ó drága barátom, pompás, éppen azon tipródtunk, hogy ki legyen az Úriasszonyok Körének elnöke. Nem kell tovább keresgélnünk. Megvan a célszemély, az édesmama! Neki aztán tiszta a pedigréje!– áradozott.– hogy szólíthatjuk a nagyságosasszonyt?– fordult Emerichez.

– Irma von Bakfitty báróné, csókolom a kisztihandodat, vagy másként a csapos Irma az Egyujjasból–adta meg a meglepő választ, melytől a jelenlévő nők meghökkentek és egyszerre hördültek fel.– csak nem, hogy a csaposnő, a kocsmából… ez hihetetlen, hogy eltitkolta!

–Igen, én a csapos Irma fia vagyok. De ez már a múlté, kilépünk az illegalitásból a fényre. Most intézem, hogy visszakaphassuk a nemesi címünket, egyenesen Svájcból, a nemzetközi levéltárból –, Egy kékvér!– sopánkodtak irigykedve az újgazdagék, és Imrét méregették, hogy jó lenne – e szeretőnek – Édesanyámat rehabilitáltatom, visszakapja a tánc és illemtanári diploma engedélyét, a francia nyelvtanári képesítését és megnyitjuk az Illemtanodát. – Erre Sumákné azonnal lecsapott és negédesen így fordult Emerichez.– drága báró úr, éppen ez hiányzott az Úriasszonyok Köréből, egy tánc és illemtanár! Azonnal szerződtetjük sztárgázsiért. Na, de ne is tartsuk fel a férfiakat, vonuljunk át a női szalonba, és ott beszéljük meg a továbbiakat!– mondta és az úriasszonyokkal átvonultak a női szalonba. Emerich úr pedig belekezdett a nagy rábeszélő Shaw-ba.

– Eljáróban is szeretném hálámat kifejezni önök által a város lakosságának, hogy anyámat élni hagyták, felkarolták, biztos álláshoz juttatták, hogy túlélje ezt a negyvenévnyi apokalipszist. Melegséggel tölti el a szívemet, hogy a város hetedik kerülete független jelöltként indította a polgármester választáson. Uraim, tálcán nyújtom át önöknek a jövendőt. Egy kutya és macskaeledel gyártó vertikumot szeretnénk létrehozni a szigeten. Erre alapítanánk egy vegyes vállalatot. Egyrészről jómagam, mint külföldi partner, másrészről önök, mint magyar partnerek alkotnánk a KFT magját. Összeköttetéseim által fillérekért hozzájutnánk a szövöde hatalmas csarnokaihoz. A gépeket, gyártósorokat komplexen szállítatnám Ausztráliából. Fél év alatt ontjuk a kutya és macskakonzerveket. Ellátjuk vele egész Európát…

– Talán még Amerikát is!–jegyezte meg Pupák a nagyvágó.– mit nekünk Amerika, Kína az igazi piac, a harmadik világ! Abban lesz a pénz. Viszik, mint a cukrot az éhező millióknak! –tódította a nagykereskedő, Dimák. Miután így felajzódtak az ügyvédet bevonva rátértek a részletek megbeszélésére, és az alapító okirat megszerkesztéséhez fogtak. Remélem, hogy az urak a józan eszükre hallgatva vállvetve korteskednek édesanyám megválasztása mellet, hogy minden állami támogatást be tudjunk pumpálni a kft-be! És, ha a polgármester szentesíti a sziget el, vagy bérbeadását 99 évre, akkor már nyert ügyünk van.

– És ha nem választják meg?– aggodalmaskodott Lopkovics a Tanácsháza főkönyvelője.–erre ne is gondoljunk uraim. Vakhittel kell a sürejibe vágni és az már kész győzelem! Napóleon is a zsebében hordta a marsallbotot és a vakmerősége győzelemre, vitte az ügyet Mi ebből a tanulság uraim? Az, hogy nem az eszünket kell a zsebünkben hordani, hanem a marsallbotot! Hajrá Magyarország! Előre!– szavalta Emerich s fenékig ürítette a pezsgőspoharat.– Nem korai előre inni a medve bőrére uraim,– aggodalmaskodott újfent Lopkovics, de lehurrogták. Míg az ügyvéd az alapító okirat megszerkesztésével volt elfoglalva a leendő tulajdonosok a jövőt kezdték körvonalazni.

– Pupák, a nagyvágó a következő tervezettel állt elő. A fajtiszta kutyáknak, macskáknak az egészséges, szín marha, sertés, baromfi és birkahúst dolgozhatjuk be, mert az Uniós szabvány mást nem enged. És itt jön a svédcsavar. Csinálunk egy második vonalat, ahol bedolgozzuk a bőrkét, copákákat, nyesedéket, csirkefejet, lábat, farhátat és ezt jó áron eladjuk a karitatív szerveknek, a Vöröskeresztnek majd azok kiküldik az éhező páriáknak a harmadik világba. – na, erre igyunk uraim!– emelte poharát Sumák a toll nagykereskedő. Miután kiitták poharaik tartalmát magához ragadva a szót, ravaszkásan megszólalt. – fenomenális gondolatom támadt a választások előtti kampájnokban a karitatív csomagokat ingyen osztogatjuk a nyugdíjasoknak, ezzel beetetjük őket, s nyomatékosítjuk nekik, ha nem ránk fognak szavazni, megvonjuk tőlük a fejadagot…– zseniális!– lelkesedtek mindannyian és alig várták, hogy aláírhassák az alapító okiratot.

Közben a női szalonban is folyt a munka. Kezdték kimunkálni az Úriasszonyok Körének alapszabályát. Sumákné vitte a szót.– megvásároljuk a hetes óvodát és megnyitjuk benne a gazdasszonyok, a nőnevelő és az úriasszonyok körét. Meglátjátok mekkora sikerünk lesz. Bálokat, zsúrokat rendezünk. Lesz foltvarró, kézimunka, korongozó, szőnyegszövő szakkör. Hagy, élje ki a pórnép a kreativitását!

Hogy ilyen szépen elrendeztek mindent átmentek a férfiakhoz, jelen lenni az ünnepélyes alapító okirat aláírásnál. Miután megtörtént az aktus megitták a pezsgőt és a pezsgőspoharakat a falhoz vágva, befejezték az összejövetelt.