Oh,fájdalmas, gyötrő emlékek, miért kínoztok engem,
s miért nem hagyjátok elfeledni Őt.
Őt, kit az életemnél is jobban szerettem,
s tán szeretek még ma is?!

Oh, Ti fájdalmas, de gyönyörű emlékek, kik ott vagytok
minden falban és látomásban,
miért nem hagyjátok békén elmém és szálltok tova, hát?!

Tán, mert Ő nem hagyja, s nem akarja, önző és elfogult
mód?!
Néki ez csak játék, de nékem szörnyű,kínzó vágy!
Szétthullott szerelmünk, romjain élek, ki tudja meddig már?
Tán addig, míg jön más, ki kitörli őt szívemből?!...
Nem tudom már!