Vérben úszik messze az ég alja.
Testvér pár öli egymást, de senki sem hallja.
Folyik a harcuk míg világ a világ.
Nem szólhat harcukba sem harcos sem király.
Egyikőjük fegyvere a megváltó fény.
A rigó dala a reggeli szél.
Másiké a sötétség a bagoly huhogása,
a zord rettegés, a fény halála.
De eljön újra a megszokott fordulat,
Jön lomhán a reménnyel teli nap.
És elpusztul a sötét, dühösen várja idejét.
Így írom én le Noctem és Diem küzdelmét.