A vonat tovaszáguldott előttem.
Egy darabig még integettem.
Most itt állok egyedül,
s szívemben a bú hegedül.
Dallama felcsendül, s fejemben
a közelmúlt emlékei peregnek.
Testemen még égnek forró csókjának nyomai,
s fejemben szólnak hangjai.
Lassan haza indulok.
Még egyszer megfordulok
s búcsút intek az állomásnak.
Lépteim a járdán kopognak
a magányos csöndben
mely körülöleli szívem.