Választások előtt, legyenek akár parlamenti, akár önkormányzati képviselőválasztások, itt is, ott is megjelennek a képviselőjelöltek. Többnyire felakasztott állapotban, lámpaoszlopokon, fákon, de vidáman vagy legalábbis barátságos komolysággal, mivel csak mellképük lóg lefelé. A mi kerületünkben ugyan az egyik polgármester-jelölt életnagyságúnál is nagyobb képe ráhengeredett a hirdetőoszlopra: előbb deréktól felfelé öntudatoskodó részével, majd ehhez hozzájött, ezzel egyesült teljes deréktól aluli része is. Nem tudom, hogy az életben is így bontakozik-e ki testi sorrendje, de most - talán csak a plakátragasztó jóvoltából - így történt.
Bíztató ez a sok mosolygós, optimista plakátember. Azt sugallja: nincs minden veszve. Mindig van a pártoknál egy kis pazarolni való dugipénz. Akár megszorító intézkedéseket hoztak, akár megszorították őket a múltkori választásnál. Igaz, a plakátok alatti átlagjárkáló fizimiskája manapság nem olyan elégedett kinézetű, mint a fent levő plakátembereké, de hát nem lehet mindenkinél kolbászból a kerítés. Különben nem kell annyira odalenni! Akármennyi veszett is el /az országéból/, mindig hozzátehető a mondás: több is veszett Mohácsnál /habár a teljes mohácsi veszteség pontos számlája sem ismert/.
Szerintem a pártoknak még mélyebben bele kellene nyúlniuk a zsebükbe! Négyévenként csak egyszer van választás, mindkét fajtájából. Azt, hogy mit csinált eddig Köpekapa Károly képviselőjelölt a köz javáért, nehéz beleverni a választói fejekbe. Még akkor is, ha netán tényleg csinált valamit közügyben. Könnyebben szívhez és urnába szavazócédulát dobó kézig ér Károly mosolya, csinos nyakkendője. elegáns zakója és _ teljes plakátalak esetén - szépen kivasalt nadrágja. Utóbbi is tanúság rá: ért ez a Károly kivasalásokhoz-bevasalásokhoz. Persze, nem mindegyikből lesz síma ügy...
Én úgy gondolom: tovább kellene menni ezen az úton!
Azt kérdezitek, Olvasóim: miként?
Például a Művészet pártolásával. Szobrászok is vannak ám e nemes hazában! A pártok igazán megbízhatnának ilyenkor néhányat: készítsék el a képviselőjelöltek ideiglenesen kihelyezendő köztéri szobrait. Tekintettel arra, hogy a legtöbb képviselőjelölt választásról választásra ugyanaz, ez nem is volna annyira költséges. Kis kerekeken guruló szobor lehetne például... Nos, neveket nem írok ide, ez nem a politikai reklám helye, hanem csak néhány szerény, de megfontolandó ötleté. Gondoljunk arra: milyen tanulságosak voltak fővárosunkban azok az alternatív tehénszobrok! Nem tudom ugyan, hogy a szépen kicsicsázott tejadók kinek és mennyit tejeltek, de annyi bizonyos: ilyen állatokat sohsem látott a gyermekversbeli Mehemed. Szégyen, nem szégyen, addig én sem. Ez aztán a Művészet, amikor a befogadó néző sohasem tudja meg: az, amit befogadott a Tökély Tökélye, - vagy csak egy tökös vagy töknélküli tökkelütött műkedvelő idétlenkedése! Én sem tudom ezt e híres tehenekről mind a mai napig, de a képviselőjelöltek alternatív szobrait, úgy érzem, nagyobb műértéssel tudnám befogadni.
No és egy plakáton levő fénykép talán mindent elárul arról, akit ábrázol? Korántsem. A külső nem mindig adja vissza hűen a belső értékeket. Ilyenkor segíthet a Festő. Például egy új Picasso, akit rá lehet beszélni: békegalambok helyett fesse le, mondjuk, Turul Ubul képviselőjelöltet. A zseniális négyszögekből, felkiáltójelekből és körbe-körbe karikákból álló portré mélyebb értelmét, jellemecsetvonásait pedig Mindentudós Maca művészettörténész magyarázhatná el /némi díjazásért/ a plakátközönségnek.
A választási reklámújságok színvonala is változást kíván, amin, további költség révén ugyan, de változtatni lehetne. Ezek az újságok, pártfüggetlenül, unalmasak. Sokat lendíthetne rajtuk egy-egy Kossuth- vagy Másmilyen Nagydíjas költő szép verse, melyben elmagyarázná miért jó választás Kisfranciás Franciskára szavazni Nagyonbehúzó Bendegúz helyett. Vagy fordítva ferdítve: dicsőítő óda magasztalná benne Nagyonbehúzó Bendegúzt.
Egyelőre úgy látom, legalábbis a mi házunkban, hogy a választási reklámanyagok élete legtöbbször epigramma-hosszúságú: a postaládától a lift előtti kosárkáig tart. Szóval: tiszavirág-életű.
Csak nem olyan szép a halála, mint azé a barna kis rovaré a Petőfi által is magasztalt Hungarian folyó vize felett...