Kedves, Egyetlen Testvérem!
Hozzád írom most e versem.
Remélem, hogy majd elolvasod,
hisz ezt személyesen, Te kapod!

Úgy gondolom, már réges-régen,
boldog vagyok, hogy van testvérem.
Ha valami bánt Téged, megérzem,
mond el bátran, s megértem!

Mikor még "kicsi" voltál,
és valaki bántani próbált,
Én megvédtelek, minden áron,
Te voltál a legjobb barátom!

Aztán, ahogy felnőttél,
egyre inkább szégyelltél.
Ne kísérgesselek Téged,
majd Te magadat megvéded!

S ott maradtam Én, egyedül.
Erős lányból lettem gyenge nő!
A férfiak is már más szemmel néztek rám,
Bevallom, sokszor szükségem lett volna Rád!

De ettől kezdve beláttam,
Életem már Nélküled kell leélnem.
Saját lábra kell, hogy álljak,
Segítséget Tőled ne is várjak!

Azóta mindkettőnk saját életét éli, családos ember,
együtt élünk párunkkal és a gyermekekkel.
Mégis, mikor Te is ott vagy egy családi ünnepen,
szívem boldog, hogy vagy nekem, Édes Testvérem !