Itt senki sem vár megváltást. De a legfőbb nem:
a pap. Arca sárga, tüdeje ónix, s egy flaskában
rút borókapálinkát hord a szíve alatt.

Könyvet markol, minek lapjain maszatos
foltokat hagyott az idő. Csak borítása tart, de a kosz alatt
mégis dereng valami varázsos erő,

melyben csak részegesek,vakok és mocskosak
hisznek. Elfoszladó szemeik inkább
az üres földet vágyják felszántani,kezeiknek

imádságtól kicsorbult gyöngyhomok-markolását
szívében érzi a szomorú férfi. Szent Mihály napján
így lettek a sömlyékek a keserű áhítat ormai,

vagy az öngyilkosság sziklája; mely alatt
tölgykeresztek parázslanak. Az ég nem tisztul.
Megválthatatlan e nap.


2006-06-10