Feltöltve: 2006-09-10 23:04:42
Megtekintve: 6068
Edinburgh - II.
A megkövült billentyűsorok lemenekülnek a fennsíkról
a part mélységeibe. A kushadó világ a tájba csobban,
ólomzubbonyában reszket a vihar szeme.
Az illékony fenyőrudak görnyednek,
sóhajtanak. S megállt fölöttünk a nap.
Egy angyal testét szórják a szelek. Bőre sápadt, szakadt.
Szinte gyermek volt még, s mégis néha
rajtakaptam- dús, ében fürtjeit csókolta
tarlott, szőke hajam. A korai este járt gondolataiban.
Márványcsészéjébe gyűjtött minket valami méla,
istent mímelő érzés. A nap árnyéka vetült
fejünkre. S egy reggel megeredt a vérzés.
A színek kísértetek; mélyeket morognak falai
ennek a gyomorvilágnak. Számban a tenger ízét
érzem: a torkomat fojtó nyomásnak.
2006-03-12
a part mélységeibe. A kushadó világ a tájba csobban,
ólomzubbonyában reszket a vihar szeme.
Az illékony fenyőrudak görnyednek,
sóhajtanak. S megállt fölöttünk a nap.
Egy angyal testét szórják a szelek. Bőre sápadt, szakadt.
Szinte gyermek volt még, s mégis néha
rajtakaptam- dús, ében fürtjeit csókolta
tarlott, szőke hajam. A korai este járt gondolataiban.
Márványcsészéjébe gyűjtött minket valami méla,
istent mímelő érzés. A nap árnyéka vetült
fejünkre. S egy reggel megeredt a vérzés.
A színek kísértetek; mélyeket morognak falai
ennek a gyomorvilágnak. Számban a tenger ízét
érzem: a torkomat fojtó nyomásnak.
2006-03-12
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!