Ellened a világ vétett!
Te nem tehetsz róla,
Az ember ilyen: pusztít éget,
A jó itt halálra van szánva.
S míg élsz íj szenvedés lesz életed,
Ne add fel míg tudod s érted ,
Ne pusztítsd éld a szépet!
De ne válj azzá ami nem vagy,
Neked szólnak ezen szavak,
Ha félsz is bár erőd elhagy,
Te ne engedj a terrornak!

Reményt keltősírhalom:
Úgy fáj minden, életem ?:
Nem kell már! Akarom !-
Csak a halál jutalmát kérem
Ne íj véget érjen élted,
Az életet miért féled?
Ne dobd el a lehetőséged!
De ne válj azzá ami nem vagy,
Neked szólnak ezen szavak,
Ha félsz is bár erőd elhagy,
Te ne engedj a terrornak!

Fájó hideg, kínzó tél,
Fagyos halál, éhség,
Halott már az is aki még él,
Elveszett minden reménység.
Mikor egy szelet kenyérért,
Vagy meleget hozó parázsért,
Mindent odaadnál ért,
De ne válj azzá ami nem vagy,
Neked szólnak ezen szavak,
Ha félsz is bár erőd elhagy,
Te ne engedj a terrornak!

Ártatlan mikor a szabadság
csak hiú ábránd,
életed rabság
kit a sors íj sorsra szánt,
- a tétlenségbe beleőrül,
nem láthat csak korlátai mögül,
Azt mondom neked örülj.
De ne válj azzá ami nem vagy,
Neked szólnak ezen szavak,
Ha félsz is bár erőd elhagy,
Te ne engedj a terrornak!