Mikor megláttalak furcsa érzés kavart fel.
Jéggé fagyott lelkemben éles hangok törtek fel
Áradatként borítva el és mintha fejemben
Rivallás és kopogás zakatolna szüntelen.

Ó mennyi lány kit bódítottam én szép szavakkal,
Nálad szebb egy se volt. Szenvedélyes magányommal
Állandóan hajtott a vágy újabb partik után.
Lányt nem találtam kinek lenyugodtam oldalán.

Nincs talán egy lány sem ki lelkem békére bírná,
-E gond nyomaszt. De most te lettél remény várává,
Veled úgy érzem békét találna kínzott lelkem.
Egymásra borulnánk és érzéki feledésben

Idill-csodás álmokat álmodnánk, csak egymásnak.
Legbelső káoszomban szerény viszonzásodnak
Elvész jele -ha van- ,és nem hallom szíved hangját:
Miért-e kínos csend, mért nem értem lelked szavát?
?