Névtelen sötét árnyék
Az éjen át a testembe szállt
Kiszívja az összes vérem
És eltapossa mi az útjában áll

Hűvös csókja arcomra fagyva
Lelkem az örök magány rabja
Befogta üvöltő számat
Elveszett rég a szemem világa

Éjről éjre visszatér
Napról napra szebbet ígér
Alkonyatkor várom újra
Hogy pirkadatig repítsen a múltba