Itt vagy mellettem
mégse érezlek,
s Hozzád lépni
már nem merek.

Bárcsak hallanád
néma szavaim,
talán megértenéd
tetteim, vágyaim.

Hiányzik ölelésed,
bátorító szavad,
hogy tudjam Rád számíthatok
mikor már mindenki elhagyott.

Tudom, sokat hibázok
és Te csak ezt látod!
Sajnálom, hogy ilyen vagyok,
reméltem majd elfogadod.

Már látom változnom kell,
hisz nekem Te vagy az élet.
Szeretném ha fognád kezem
s többé nem engednéd el!

Félek, mert nem vagy itt velem
félek mert hideg a tekinteted
félek, hogy elvesztelek
s többé nem leszel velem.