- Figyelsz rám, fiacskám?! Azért mégsem volt szép attól a Gorbacsovtól, hogy múltkor Amerikát a Világ Csendőrének nevezte a hírügynökségek előtt, és világcsendőrködés helyett világpartnerkodást ajánlott neki! Ha jól meggondolom, hogy Te vagy Amerika Elnöke, egyúttal főcsendőrparancsnoka, akkor ez számunkra, családilag is, kissé dehonesztáló... Mondhatta volna ugyanezt nálunk, kártyaparti vagy turacowboykodás közben, akkor csak jót nevettünk volna rajta.
- Gorbi? Azzal ne törődj, szívecském, az ma már csak egy Béke Nobeldíjas ebben az egyre békétlenebb világban! Hol van már az az idő, amikor oly szép eredménnyel zárta azt az elnökválasztási kampányt: minden századik orosz rászavazott! Hát 1 %, az már eredmény... Persze, elismerem, jól feldarabolta azt az egykori nagy birodalmat...Jobban, mint nálunk Mary a húst, a konyhában. Mellesleg: hol van Mary?
- Mary?! Őt elvitte a Sziájé, mivel 99.99 %-osra esett vissza nemzetbiztonsági megbízhatósága: visszaköszönt egy gyanús külsejű muzulmánnak. Most John darabolja a húst... Aztán ez a Gorbi talán olyan nagy jót tett velünk, hogy megszüntette a velünk szembenálló birodalom ellenségeskedését?! Nézhettünk új ellenség után! Még szerencse, hogy találtunk új ellenségeket, azokat a barnabőrűeket. Aki keres, talál - tartja a közmondás, ami Amerikára kétszeresen is igaz: ha nem talál, akkor is talál. Vagy azt találja meg, amit keres, legyen az tömegpusztító gonoszfegyver vagy akármi, - vagy pedig céloz, és talál! Persze, előfordul, hogy szembe találja magát néhány problémával, de...
- Ne aggódj Mary miatt, őt biztosan nem azon titkos börtönök egyikébe vitték, amelyeket előbb letagadtunk, azután most mégis bevallottam, mert kell a népnek egy kis bevallási szórakoztatás az adóbevallás mellé. Egyébként azokban a titkos börtönökben csúnya terroristák vannak, illetve olyanok, akiket mi csúnya terroristáknak gondolunk. Ezek a börtönök a Példamutatás Amerikai Iskolái: nagy szakértelemmel szemléltetik, hogy mit nem szabad csinálni a Szent Emberi Jogokkal. Mármint másoknak, mert amit szabad Jupiternek, vagyis nekünk...
- Mary azért jobban főzött, mint John. John tegnap megvágta az ujját húsvágás közben, igaz, talán én is hibás vagyok benne, mivel megemlítettem neki a titkos terroristabörtönöket. Meg kellene Johnt is vizsgáltatni a Sziájéval! Apropó: mikor mehetünk Iránba? Engem úgy érdekel az az egzótikus ország! Már három kiskosztümöt is csináltattam. Egy-kettő, tegyétek urándúsítás- és olajmentessé! Adjátok vissza az iráni népnek a sah uralmát, arról azt olvastam egy könyvben, hogy felvirágoztatta Iránt, és népe imádta. Szerepelt még a könyvben egy amerikai ifjú és egy gyönyörű iráni lány szerelme is. Meg is könnyeztem. Nem tudod, hogy ki írta? Híres bestseller.
- Nem tudom, szívecském, de arról rémlik valami, hogy az iráni sah egykor kissé félreértette az amerikai demokráciát, vagy legalábbis túl korán vitte nyilvánosan túlzásba... Egyébként abban igazad van, hogy három a nem is tudom milyen náció igazsága, a nációt elfelejtettem, pedig lantolt erről valamit valami lantos, szóval, Irak és Afganisztán mellé, Irán is kell, harmadiknak. Ha meglesz, úgy, ahogy akarjuk, akkor utazhatsz! Persze, csak akkor, ha mi ott már valóban Csend Őrök lehetünk, oly nagy lesz a csend.