Olyan furcsa világból jöttem,
Megérteni sem mertem.
Láttam ott mindenféle csodát...
Mennyi ember egy helyen,
Ezren sétáltak együtt velem

Végtelen hosszú utcákon át,
De az utcazajon át
Nem hallottam nevetést, kacajt.
Mosolygó arc képe ált
Pedig minden plakáton, táblán.

Hatalmasnál nagyobb házakat
Melyek az égbe nyúlnak
És tán véget sem értek soha, -
Láttam ott üvegfalat
Ami magától kettéhasadt

És százak tódultak be rajta
Hatalmas áruházakba.
Több ezer különös furcsaság,-
Vették is mind halomra
Mintha, más fontos nem is volna.

S hiszik,- e nélkül nincs boldogság.-
Mily esztelen badarság
Igazzá vált.- annyiszor mondták.

De nem csak a világ furcsa s más
Az ember is egész más
Az időt másodpercre méri,-
Menni kell, nincs megállás!
Nincs idő várni: van megoldás?

Nincs idő "miért?" -re gondolni,
Egy-két kedves szót szólni.
"bocsáss meg de nagyon sietek."
Gyakran szoktad mondani
Mit is jelent? -át kén gondolni.

Még a mindig oly szent érzések
Is csak ellentétképek,
Mert már hazugság a szerelem.
Megöl az aki szeret
Amíg átölel a gyűlölet.

„a boldogságra törekvésem,
kényelemre cserélem.
Ellenszegülni, hogy is mernék,-
Inkább eladom lelkem.
Visszaveszem majd, ha lesz pénzem...

Így lesz semmivé minden érték,
Az igaz már nem mérték,-
Mert ösztönei tartják fogva.
Amíg bűnei űzték
A lelkét hamuvá égették.

(Így lesz az ember "szabad-szolga",
Hol képzelt szabadsága
Magát taszítja szolgasorba.)