7.

A Szlovákiai kiruccanásnak az lett a vége, hogy az egész miniszteri csapatot kitoloncolták az országból. Nem, hogy a Fehérló árát visszafizették volna, hanem egyszerűen csak, úgy útilaput kötöttek a talpuk alá. Felpakolták őket egy robomobilba és megkérdezték tőlük, hova vigyék a csapatot. A fővárosba nem mertek visszakuncsorogni, így hát a kabinetfőnök ajánlására egy kihelyezett kormányülést tartottak Kurtafán a Kurta kocsmában.

Amikor begördült a gyászvitézeket hozó robomobil a kocsma udvarára és a kocsmaajtón besettenkedtek a kormánytagok, a miniszterelnökkel az élen hirtelen néma csend állt be. Karcsibácsi rögtön helyet csinált nekik a kármentő mellett és megkérdezte mi a program.
–Inkognitóban vagyunk Karcsibácsi. Senki nem tudhat a jövetelünkről. Most mi egy útikaravánnal érkeztünk és itt vacsorázunk. Vándorkereskedőknek adjuk ki magunkat. Ezt kell elhinteni a nyilvánosság felé. –világosította fel a kocsmatulajdonost a kancellária miniszter.

–Értem. Mi legyen a menü?
–Mi van?
–Feta sajt, kecsketúró, zsendice Lófingató és Golyhói. Ezek az el ételek és italok. Ezeken felül kemencés kecskesülttel szolgálhatok Imrebácsi módra, ha megfelel az uraknak.
–De, még mennyire! Két napja nem ettünk. A szlovákok kiéheztettek bennünket, mint a marhát. Aztán meg szomjas is az a marha, inni kér!
–Máris hozom a borkorcsolyákat és az aperitívet.

–Karcsibácsi, nekünk azonnal teremtse elő Vitya Kuzmovicsot és Yetit! –súgta a kocsmáros fülébe diszkréten a kancellária miniszter. Úgy búgott, mint egy vadgerlice. Karcsibácsi meghatotta ez a hatalmas bizalom, amit beléhelyeztek a kormánykörökből és azonnal a két illusztris személyiségért szalasztott. Azok jöttek is hamarosan. Leültették őket a mininiszteri kerek asztalhoz, és nekik szegezte a kérdést a Miniszterelnök.
–Drága barátaim: csak ti tudtok minket kihúzni a szarból. Akarom mondani az országot a gödörből, amibe beletaszítottuk!
–Miről van szó Miniszterelnök úr?

–Uraim, ez államtitok: ha nem fogadják el Brüsszelben a konvergencia tervezetet, akkor meglincselnek bennünket! Mi nem mehetünk ki Brüsszelbe, az oroszlán torkába, mert akkor ugye, itthon ki tartaná a frontot. Nektek, barátaim–váltott át tegezésre–kell benyújtatok a tervezetet. Mert ti ismeretlenek vagytok a nép számára, azt sem tudják ki ez a két nímand, aki ezt a rohadt megszorító csomagot benyújtotta. Így a mi becsületünkön nem esik folt, és simán megnyerjük ősszel a helyhatósági választásokat. Miután ti átveritek a konvergencia tervet, elküldünk benneteket a Szeshel szigetekre kipihenni a fáradalmakat.

–Mi lesz, ha nem fogadják el?
–Akkor itt olyan pusztulás következik eb, hogy kizárjuk magunkat Európából, és a Balkánon kötünk ki. Tehát, nektek be kell vetni minden tudásotokat. Ékesszólást, iluzziókat. Meg kell őket bozseválni, elkábítani, hogy bevegyék a dudlit.
–De, miniszterlnök úr–nektek csak Feri, igy egyszerűen, barátaim!–vetette közbe a miniszterelnök és koccintásra emelve a poharát előre, ittak a medvebőrire.

–Fercsikém, nekünk mindenhogy lőttek, ha elfogadják, ha nem. Mennyire biztos ez a Szeshel szigeti kiküldetés? Máris csomagolhatunk?
–Annyira biztos barátaim, hogy most átadom nektek a Szeshel szigeti villám kulcsát és a bankszámlám kódját. Na, így most már akkor egymásba helyeztük a bizalmunkat. Egyet kérek csak, ha itthon kitelik a becsületem, akkor utánatok mehessek a családommal! Oké?
–Állunk elébed! Tárt karókkal várunk Ferikém! Akkor most már jöhet a kecskesült! Essünk neki, mint bolond tót a sztrapacskának!

Miközben kiállította számukra a menetlevelet és a kormánymegbízott szakértői kinevezéseket Karcsibácsi, látván a miniszterelnök és a stáb búbánatos, fancsali képeit úgy gondolta szór egy kis vidámító port a légkondiba. Meg is lett a hatása. A miniszterelnök hatalmas, cserpák orrával elkezdett szimatolni, majd kéjes mosoly és valami földöntúli arckifejezés ült ki az arcára. A többiek szintúgy elkezdtek lebegni. Annyira módosult a tudatállapotuk, hogy úgy érezték, hogy ők a mindenható teremtő isten egyszülött fiai. A miniszterelnök tért először magához révületéből és Yetihez fordult.

–Mi ez a kellemes bódító illatfelhő polgármesterkém?
–Semmiség, csak játék. A Vitya találmánya: Datura por. Az Angyaltrombita magjának liszfinomságú őrleménye. Ha zárt térben a klímába beszórunk egy összemarékkal, akkor minden jelenlévő elfelejti búját-baját, és rettenetesen jókedvre derülnek. Ha még egy összemarékkal beszórunk, akkor pedig a legádázabb ellenfelek is összecsókolózva táncraperdülnek és eljárják a Tápéi darudöbögőst.
–Csakugyan? –húzta fel szemöldökét a miniszterelnök.
–Így igáz–bizonygatták Yetiék.

–Támadt egy ötletem. Mi lenne, ha vinnétek Brüsszelbe egy vödörnyit, és valahogy kiügyeskednétek, mondjuk, hogy valakit beöltöztetnétek klímaszerelőnek és beszóratnátok vele a port a légkondicionálóba? Szerintem frenetikus sikert érnétek el. Biztosan elfogadnák az uniós honatyák a kongervencia tervünket.
Bízzad csak ránk Fercsikém. A részletekbe ne menjünk bele. A mi dolgunk. Rendeld ide a kormánygépet és az éj leple alatt, máris indulunk Brüsszelbe. Ha másnap nélkülünk jönne vissza a gép, azt jelenti, hogy befuccsoltunk és a Szeshel szigeten landoltunk. Ha visszajövünk, akkor a kormány, veled az élén, megdicsőül.

Mondani sem kell ettől-e, vagy a tetemes mennyiségű lófingató és a kemencés kecskesült elfogyasztásától-e, avagy a Karcsibácsi által mégegy marékkal a légkondiba szórt portól, de annyira megemelkedett a kormánytagok hangulata, hogy az asztalokat félretolva, összekapaszkodva a kocsmatöltelékekkel: cigányokkal, magyarokkal, bunyevácokkal kólót jártak. A végén valóban eljárták a Tápéi darudöbögőst és testvéri csókot váltottak egymással.

Karcsibácsi éjfél felé lehúzva a kármentő rácsát, zárórát csinált. A kocsmázó helyieket kitessékelték, míg a kormánytagok elszállásolták az emeleti panzióban. Hajnalban megérkezett a kormánygép. Addigra Vityáék is felkészültek. Magukhoz vettek egy vödör vidámító, kedélyjavító port és Vitya megvakarta a bal fültövét. Rögvest ott termett a két kanördög.
–Mit parancsolsz kedves gazdánk? –fordultak Vityához.

–Az lenne a kérésem felétek, hogy az Umbit, meg a Sambecot változtassátok klímaszerelőkké. Amikor odaérünk és belépünk a közgyűlési terembe, romoljon el a klíma. A helybéli klímaszerelőket altassátok el, és helyette a két cigányfiú majd általatok bejutva a klímagépházba beszórja a vödör tudatmódosító port a klímába. Amint ezzel készen vannak én megvakarom a jobb fülem tövét és elindítjátok a klímát. A többi már gyerekjáték lesz.
–Minden úgy lesz, ahogy kívántátok–mondta a két kanördög és eltávoztak.

Az éj leple alatt megérkezett a kormánykép. Felpakolták a két botcsinálta kormánybiztost és a két cigányfiút. Vitték a vödör kedélyjavító port is magukkal. Amint beléptek a terembe baljóslatú, kínos, várakozással teli csend fogadta őket. A parlamenterek ellenséges szemekkel méregették őket, hogy vajon milyen újabb trükkel állnak elő ezek a csalafinta magyarok. Yeti magabiztosan lépett a pulpitusra és elkezdte felolvasni a kongenvercia tervezetét. Mikor befejezte, várakozással teli, szúrós tekitetek szegeződtek felé. A szlovák küldött kért elsőre szót. Így kezdte.

–A magyarok úgylátszik nem tanultak a mi példánkból. Nálunk megbukott a vízitdij, erre ők ostoba módon bevezetik. Mi csökkentettük az adókat és virágzásnak indult a gazdaságunk, erre ők emelik az adókat, amitől padlóra került a gazdaságuk. Nem tudni, miben bíznak, talán a magyarok istenében? De, hiszen elhagyta őket már ott, akkor Trianonban, mert tudja meg az Unió nagyra becsült képviselői kara, hogy mikor ezeréve egy fehérlóért cserébe orvul elcsalták Szvatopluk fejedelmünktől az országunkat, akkor nem jól sáfárkodtak az ölükbe hullott vagyonnal. Trianon igazságot szolgáltatott a szlovákoknak, s visszavette tőlük az országunkat. Erre most mivel jönnek: visszakövetelik a lovat kamatostul! Eszméletlen!

A küldöttek fejcsóválva szólongattak be innen is-onnan is. Már, már veszni látszott az ügy amikor Vitya megvakarta a bal fültövét. A kanördög beindította a kedélyjavító porral megtunkolt klímát. A keselyűként a magyar küldöttség élveboncolása fölött köröző képviselők szimatolni kezdtek, majd széles vigyorral köpenyeget váltottak. A levezető elnök félretolta a tollászkodva berzenkedő szlovák küldöttet és kiragadva kezéből a mikrofont, kacagva így szónokolt.

–Nagyon jó! Kitűnő, ez a tervezet. Ha-ha-ha! Részemről elfogadva.–mondta és aláírta a két tervezetet. Yeti is és Vitya is aláírtak, majd okmányt cseréltek. Yeti mondott rövid beszédet.

–Tisztelt küldöttek, parlamenterek! Köszönöm a magyarok nevében, hogy belénk helyezték a bizalmukat! Mélyen elítélem a szlovákokat, amiért nem akarják visszaadni a fehérlovat, vagy annak az ezerévi kamattal megtoldott árát. Rendben van, ha nem adják, legyenek vele boldogok, de azért ne feledjék, hogy él még a magyar virtus: verésre, hírverés a válasz. Kihirdetem, hogy hamarosan a magyarok lesznek Közép Európa legerősebb állama! Fognak még a szlovákok térden állva könyörögni, hogy vegyük vissza őket, de már akkor fújhatják a seggit a lovuknak!

A küldöttek dűltek a kacagástól. A beszippantott por dolgozott az agyukban. Habzott a szájuk a jókedvtől. Sorra gratuláltak a magyaroknak, majd összekapaszkodva eljárták a Tápéi darudöbögőst. Yetiék teljesítették a küldetésüket. Fellobogózott város, fogadta őket. A nép özönlött a Kossuth térre. A miniszterelnök a parlament lépcsőjén állva fogadta őket. Hanem amint a lépcsőkön lépdelt lefelé, hogy keblére ölelhesse a nemzet hőseit borzasztó dolog történt. A parlament a levegőbe emelkedett, oldalára dőlt és megnyitva alatta a föld, eltünt a pokolba. A miniszterelnöknek még időben sikerült leugrani a lépcsőről. A kajánul röhögő kanördög pofájába vágta: –Vidd ördög, ha a tiéd!

A nép szájtátva, hűdötten nézte a parlament helyén tátongó lyukat, majd elkapva a miniszterelnököt és összefogdosva a minisztereket, honatyákat hozzákezdett a meglincselésükhöz. A miniszterelnök sírva magyarázkodott az öklét rázó tömegnek.
–Emberek, lejárt a váltó, nem tudtunk fizetni, az ördög csak a jussát vette vissza. Ha a gazdaságunk fellendül majd visszaváltjuk, addig meg jó lesz nekünk egy kisebb parlament is.

A nép azonban már nem hitt nekik. Hiába vakargatta a fültövét Vitya, mivel elfogyott a kedélyjavító por már az ördög sem tudta a bosszúra éhes tömeget lecsillapítani. Segberugdalta és elcsapta a honatyákat. Vitya és Yeti pedig elsunnyogott a tömeg háta mögött és meg sem álltak Kurtafalváig. Hiába, mindenütt jó, de a legjobb otthon!