Nem tudom, hol leszek
Nem tudom, hogy mit teszek
Nem értem már magam sem.
A magány, elveszi az eszem.
Magány, ami nincs.
Mert van valaki.
Itt látom mosolyát.
Én meg közben, csak vágyok valahová.
Hogy miért, még magam sem tudom.
De felborítja a sóhajom.
Az élet, már másból áll.
Szellők szárnyán száll tovább.
Hova érkezik?
Nem tudja senki.
Még az öreg bölcs, kint fent lakozik.
A hegyek sziklái közt.
Hogy védelmezzék őt.
Ő sem tudja mi lesz.
Én meg itt vagyok a pusztaságban.
Várakozok a látványra.
Őrá várok én, nem másra.
Hogy végre szívem kitárja.
Szeretem őt!
Nem mást!
De most meg őrit a magány.
Hogy nem láthatom már...