Valami eltűnt az életemből. Mi az, nem tudom.
De tátongó üresség járja át, létezésem.
A múltban mentem előre, amerre csak az ösztön hajtott.
Most meg csak vagyok, és mindig ugyanazt csinálom.
Érzéseim, vászonra festeni volna jó. Barátokkal beszélgetni...
Hol vagyok? Ki vagyok? Még magam sem tudom.
Az életem, boldog. De úgy érzem hasztalan.
Mindent mit szeretnék, olyan távolinak tűnik. Menni a messzeségbe!
Ott hagyni mindent, ami most van. új világot látni, megismerni.
Tollat ragadva, jegyzetelni. Képet készíteni mindenről, ami utam során megtetszik.
De most csak ülök, írom ezt a pár sort. Gondolatban, meg a messzi tájakat látom.
Ülök, és repül velem az idő. Hasztalan, idő....