Úgy érzem, távolodom. Leláncolva maradtam a pusztaságban.
Valahogy, minden más lett körülöttem.
Nem az vagyok, ki valaha voltam. Régen mertem.
Most már csak hallgatok. A pusztaságban egy virág nyílik csak.
Kicsi, és törékeny most még. De ha segítem fejlődését, erős lesz.
Nem tudja kiszakítani a legerősebb szélvihar sem.
De ha akar, bármikor elmehet majd mellőlem.
Akkor majd végleg egyedül maradok. Üresség járja majd átlétezésem.
De a szép múltba gondolva. Vidáman hagyom majd itt a puszta létem.