Már korábban tér nyugovóra a nap,
koronája aranyban nyugszik a felhők alatt.
Helyét felváltani készül az ezüstös hold,
a kék eget elborítják a ragyogó csillagok.

Az idő is hűvösebbre fordul már,
a fűre s fára a dér is leszáll.
Hosszú útjára indul a gólyapár,
Afrikába készül, hol örök a nyár.

A fák levelei lassan lepotyognak,
az ágak ilyenkor szinte megkopaszodnak.
Komorrá válik és hideggé a környezet,
behúzódnak a meleg szobába az emberek.

Ki olvasással tölti el idejét,
van, ki korábban nyújtja álomra fejét.
Fűtött szobából kinézve az ablakon,
árva madár kuporog az ágon.

Beteg talán, azért maradt itt nálunk,
lehet hogy éhes is, csak találgatunk.
Szalonna csíkot teszek a madáretetőbe,
sok kis madár szállja meg egy-kettőre.

Ne féljetek madárkák, hamar itt a tavasz,
kivirágzanak a fák s melegebb lesz a nap.
Lesz étketek bőven, sok apró magvak,
bírjátok ki a telet, lesz ettől még jobb nap.