Mindig átélek álmokat
néha jót, néha rosszakat
életben tart a godolat,
hogy valami elűzi a rossz álmokat,
mik kínoznak egy ideje.
Hát már soha nem lesz vége!?

Álmomban látni szeretnék
vidám és csodás lényeket
s nem mindig a rémeket,
mik puszta örömből gyilkolni képesek.
Űznek, rohannak utánam
az ébredés a mentsváram.

S mikor szemem kinyitom
rám telepszik a nyugalom,
agyam mondja: csak álom volt
lelkem ismétli: csak álom volt, álom volt.
Szemeim nyitva, csak nézek
s teljes szívemből vérzek.

Érzem vérem ízét számban
rákívánok, hogy lenyaljam
forró, sós, de mégis édes
ízlelgetem, nyelvem megállni nem képes.
Felriadok, fénylik a Hold
csak álom volt, csak álom volt...?