Letépett karú Krisztus

Letépett karral állsz, lelked kitárva
A földi latrok gyalázzák emléked
Értünk szenvedtél csúf halált - hiába
A végtelen tájat holtan szemléled

Atyád a mennyből néz le rád aggódva
A felhőkbe rejti könnyező szemét
Mit tegyek érted? – gondolja csalódva
Nyújtaná feléd megkésve szent kezét

Nem bízik már Atyád – önnön magába
Kétezer éves tévedést belátva
Nem küldené az egyfiát csapdába
Nem küld már senkit ebbe a világba

Mégegyszer kérünk, imádkozz Krisztusunk
Imádkozz értünk, halandó lelkekért
Keserves-lassan bűnöktől tisztulunk
Elég lesz erre egy újabb ezredév?