Ifjú vagyok s szeretlek,
Téged szeretlek;
De néma ifjú vagyok,
S nem nevezlek meg.
Oly édes vagy, oly édes!
Ez néma szerelem,
S e néma szerelmet
Soha nem feledem.

Egyre epekedve nézek,
Arra a szép vidékre,
Hol életedet tengeted,
S egyre csak álmodom,
Hol gyönyörű szemeidből
csak szépet olvasok.
Bár kimondhatatlanul szeretlek,
De hallgatok.