A magasztos ködfátyol mögött,
A foszlányok, melyek még arcodból látszanak,
Nem mesélik el, nem dalolják utadat.
Hol vagy most Fekete Angyalom?
Hol szállsz most fekete szárnyakon?
Hol adsz vigaszt, hol meséled el azt,
Hogy mi történt akkor, azon az éjszakán,
Mikor csókot loptam tőled az éj fokán?

De ha tőlem egyszer elmentél,
Ne nézz vissza soha többé,
Mert a múlt foszlik, s lassan válik köddé.
És akkor, mikor az álmok csúcsait járva,
Édes csókjukat nem hullajtják, mint árva
Magányos cseppjeit az eső,
Tudnod kell, hogy talán ez a végső csók,
Mit tőled ellopok.

2000.07.03