A nacionalizmus - legalábbis azon meghatározásában, melyet én elfogadok - a nemzetállam tiszteletét, szellemi és materiális értékeinek, értékes hagyományainak megbecsülését, ápolását jelenti. Ez nem ellenkezik más népek, nemzetek érdekeivel. Sőt! Egy nép, nemzet szellemi és tárgyi emlékeinek őrzése útján közelebb kerülhet más népek, nemzetek megbecsüléséhez.
A sovinizmus egy francia katona nevéből /Chauvin/ származik, aki elvakult önfeláldozással szolgálta Napóleont. A szélsőséges nacionalizmus egy ponton már sovinizmussá: más népek lenézésévé, jogaik tagadásává, végül, mint hazai történelmünkben oly sok alkalommal, üldözésévé lesz, - közös tragédiává.
Utóbbi, a fegyveres összetűzéssé való elfajulás, szerencsére, az Európai Unió keretén belül most, itt a Kárpát-medencében, nem lehetséges, nem engedi meg ez a szuperállam. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a sovinizmus, akár legenyhébb formájában is, ne okozna mérhetetlen károkat.
Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy napjainkban Szlovákiában, magyarsága miatt, elbutított-elvadított fiatalok bántalmaztak egy kislányt. Jogilag kétségtelenül elsősorban ők felelősek tettükért, de könnyen lehet, ha sikerül megtalálni őket, hogy fény derül náluknál sokkal inkább felelősekre, azokra, akik a más nép elleni gyűlöletet szítják, bátorítják, vagy egyszerűen csak elnézik. Esetleg már fény is derült rájuk, csak el kellene gondolkozni a dolgokon. Szlovákiában is, - de Magyarországon is!
E kis írásban az illetékes politikusokkal, valamint azokkal, akikre hivatalból is tartozik az említett konkrét ügy, mindkét oldalon, nem foglalkozom. Kisemberként szeretnék szólni a határon belüli és kívüli kisemberekhez. Természetesen őket sem akarom idealizálni, hiszen múltban, jelenben közülük sokan alanyai manipulációknak, megtévesztéseknek, butításoknak, és ebben saját hibáik is közrejátszottak-közrejátszanak, kiszolgáltatottságukon kívül. Mégis, úgy vélem, legtöbbjükben ott a józan ész, emberiesség, és érdekeik sem esnek egybe a sovinizmussal. A Nagy Piacon őket legfeljebb aprópénzzel fizették ki a múltban, de kifizetés után egykettőre jött a könny, a tragédia. Ők könnyebben tanulhatnak múltból, jelenből!
A nacionalizmus /országhatárainkon belül és kívül egyaránt/ ott lép át először sovinizmusba, amikor múltbeli sérelmeknek csak egyik oldalát említi, a másikat elhallgatja. A magyar sovinizmus éppen úgy tragédiákat hozott a múltban, mint szomszédaink sovinizmusa. E tekintetben általános a "félig hangoztatott múlt" /minden oldalon!/, és ez nem segíti a megbékélést, nem egyenes, őszinte, igazságosságra törekvő beszéd. Ez a hazudozás egyik formája. A tömegkommunikáció legtöbb esetben, úgy vettem észre, sajnos, inkább ezt támogatja.
Nekem más dolgok sem tetszenek. Szomszédaink gazdasági sikereiről a hazai médiák nem szeretnek beszámolni, pedig tanulhatnánk ezekből is. Amennyiben a szomszédos államokban magyar nemzetiségűek követnek el valamiféle csalafintaságot, azt sem igen szellőztetik itthon súlyának megfelelően. Érthető, hiszen a hazai pártok is igyekeznek kivenni a kirakatból egy-egy vezetőjük erkölcsi botlását /vagy megakadályozni kirakatba-kerülését/.
A sovinizmus más népek, közösségek és ezáltal a hozzájuk tartozó egyének bántalmazása, akkor is, ha ez nem fizikai, hanem csak lelkileg hat. Egyszóval: embertelenség. A kisembereknek meg kell érteniük: ennek az embertelenségnek felszámolása a valódi érdekük. Tenniük is kell: értelmes, jót akaró szavakkal, elsősorban közvetlen környezetükben. Soviniszta pártra szavazni pedig, bármilyen lobogó alatt jelentkezik is, vagy tévedés, - vagy egyenesen bűn!