1.
A kis zalai település, Kurtafa felkapott hely lett. Egyre többen és többen telepedtek le ebben a virágzásnak induló faluban. Lassan kezdett kiépülni az infrastruktúrája. Már két szatócsbolt, három fodrász, egy úriszabó, két hentes, egy pékség nyitotta meg üzletét a faluban.

Az apácáknak hála orvos is rendelt a faluban. Igaz, hogy a kocsmának nem adtak engedélyt patikaszerek gebinben való árusítására, de sebaj. Ami késik, nem múlik, ebben a nagy privatizációs világban. Az újabb csodás történésre nem kellett sokáig várniuk. Egy szép napon különös vendég érkezett a faluba.

A diplomata táskát kezében szorongató, drapp nyári kanavász öltönyös, fehér szalmakalapot viselő összes, napszemüveget viselő úr megállt a falutáblánál és beleszimatolt a levegőbe. A falut valami, különös, mámorítóan delejes illat lengte be.

–Datura–suttogta áhítattal és elindult az illatok után. Hamarosan meglátta az első két-háromméteres bokrokat, fácskákat a házak udvarain. Kéken, napsárgán, lilán, sőt az egyik udvarban bíborpirosan virítottak a hatalmas tölcsér alakú virágok. Némelyiken volt tán még száz is. Rögtön kapcsolt, hogy itt a búdulat virágait, az angyaltrombitát termesztik az öntudatlan falusiak udvaraikon.

Mivel kuruzslással foglalkozott évtizedeken át, így tudatában volt a hallucinogén anyagok hatásaival és a tudatállapot megváltoztatásának tudományával. Hiszen a szofronizációs reinkarnációs hipnózis, mellyel foglalkozott, kellékeként használta füstölőnek ezt az anyagot, hogy bódulatba ejtve, lebegésbe vigye a pácienseit. Így már könnyű volt kigyomlálnia tudatalattiiakból az elraktározott sérelmeket. Ezért büntették többször is tiltott tevékeség-kuruzslás és orvosi hitelrontás, sőt megrontás- címén, amig véglegesen el nem tiltották e tevékenységektől, és be nem vonták iparengedélyét. Öt évre kitiltották a fővárosból és kényszerlakhelyül Kurtafát jelölték ki számára.

Pontosan ezügyben járt erre, hogy terepszemlét végezve letelepedjék arra az öt évre, és a fővárosi lakást albérletbe kiadva itt húzódjék meg. A falu jegyzőjénél kopogtatott éppen, amikor az iroda ajtó és Morgó Margóba ütközött. Rögtön megismerték egymást, hiszen egy évfolyamra jártak annakidején az egyetemen. Rögtön felismerték egymást.
–Vitalij, te itt?
–Morgó, te itt?

Kérdezték egymástól és Margó szélesre tárva az éppen általa becsukni készülő ajtót betessékelte barátját. Hellyel kínálva nekiszegezte a kérdést.
–Mi szél hozott ide, mihozzánk? –Vitalij – alias Vitya – imigyen válaszol könnyedén felhúzva legöbbedő vállainak egyikét –erre jártam, benéztem. Gondoltam megnézem ezt az aranyos kis falut. Hátha megtetszik és letelepednék nálatok. És te, hogy kerülsz ide? Régóta lakol itt Margókám?

–Vitya, én vagyok itt a jegyző. Eladtam a Pesti lakásomat, leköltöztem, megházasodtam, gyereket szültem az uramnak és elvállaltam a jegyzőséget. És veled mi van? Ezer éve nem láttalak!
–Mi lenne? Harmadikból kirúgtak, mert megszuggeráltam a kémia profot, hogy ötöst írjon az indexembe. Annyira kómába ejtettem, hogy minden aznapi vizsgázót ötössel engedett át. Aztán, kiderült valahogy a dolog, hogy nekem milyen tudományom van, és tíz, húszezresekért megkértek az évfolyamtársak, barátok, hogy ejteném kómába az őket, vizsgáztatókat is.
Summa-sumárum, valami jóakaróm beárult, lebuktam, kirúgtak. Mivel ukrán állampolgár vagyok, Kárpátaljai lévén, így felvettek a Kijevi Parapszihológiai Egyetemre. Elvégeztem és Pesten próbáltam szerencsét.

–Az eszem megáll! Itt a helyed, éppen ilyen tudós emberekre van a falunak szüksége. Most jött fel az alternatív gyógyászat napja kies hazánkban. Kapsz házat, kertet, takaros portát, ha letelepedek nálunk. Hagyd ott azt a fertőt!

–Nem kell biztatnod, már ott hagytam. Kitiltottak. Nem tűrik az észt! Bemószeroltak, hogy megszuggeráltam a betegeimet, fajtalankodtam velük gyógyítás címén. Pedig a hírem égig ért. Óriási sikereim voltak. De tudod, mindig akad egy tégla. Beépítettek mellém egy tanítványt. Az pedig lebuktatott. Öt évre kitiltottak a fővárosból.
–Őt is magadévá tetted?
–Nem volt nehéz, felkínálta a testét – homokos az istenadta. Elég az hozzá, hogy a mobiljára vette az oktatás címén, lefojt szeretkezésünket. A többit elképzelheted. Én marha, még ráadásul bele is zúgtam, az adoniszi testű fiatal férfiba. Úgy kívánom, hogy nem győzök maszturbálni az óta. Még a kecskét is megfarkalnám gerjedelmemben.

–Szegény Vitya! Sajnállak, pedig akkoriban a fél évfolyam szerelmes volt beléd – én is. Hogy tudtál így elferdülni?
–Hogy, hogy-e? A kíváncsiság, a megismerés vágy vezetett. Mindent tudni akartam az emberi lélekről. A reinkarnácós hipnózis gyakorlása közben találkoztam olyan életekkel, hogy, ha sikeresen akartam a melegeket gyógyítani, ki kellett próbálnom. Egymásba gabalyodtunk. Imádtam a testének minden porcikáját. Illatát, ajkainak csókját. Úgy szerettem, mint egy nőt. Az ánusába bejutnom, maga a mennyei paradicsom volt számomra. Azthittem a forróságtól, amit éreztem, elolvadok, megsemmisülök a coitus katartikus gyönyörétől.

–Minden részvétem a tiéd. Viszont annyi bakkecskével tudunk szolgálni amennyit, csak igényelsz. Amig nem lelsz újabb fiúra, tréningezhetsz nálunk. Lépjünk szövetségre! Fátylat borítunk a múltra. Berendezünk neked egy rendelőt. Elösször csak csontkovácsolással, masszírozással és gyógyteákkal dolgozva megteremted a hírnevedet. Aztán ha elszáll a híred, akkor külföldi, gazdag pasasokat szerzünk neked felesbe. Fúratunk egy gyógyvizes kutat, gyógyfürdőt rendezünk be. Dől majd a pénz!

–Margókám, máris kedvet csináltál. Úgy döntöttem maradok. Hol lehetne itt megszállnom, amig nem találok alkalmas házra?
–A legcélszerűbb lenne az Imrééknél. Ott helyben vannak a kecskék is. Éjjelre válogathatsz a Frici, vagy a Manci között. Amelyikre éppen igény támad részedről. De, elébb vacsorára elvárunk nálunk. Már zárok is, mehetünk haza!

Éppen záráshoz közeledte, amikor kinyílt a polgármesteri iroda ajtaja és Yeti lépett ki, hogy bezárva,ő is hazafelé tartson. Egymásba ütköztek. A találkozás örömére nagyot rikkantott és összeölelkezet Vityával!
–Vitya, te itt?
–Yeti, te itt?
–Én vagyok itt a polgármester. És téged, az ördög szekere hozott ide?
–Jól mondod, az ördög húzta a kezemet, vezette a lépteimet. Itt kóborolok, már két napja a vidéken alkalmas helyet keresve a letelepedésemre, amikor a falutok határához érve ismerős, bódító illat csapta meg az orromat: datura! Anagyltrombita

– A szent virágra gondolsz? Teli van vele a falu. Fenn a trepli körül nyílnak. Onnan hoztuk le őket és szaporítottuk el. Na, de menjünk hozzánk, Irma gombapörkölttel vár haza! Nektek is jut! –Margó kissé habozva, végülis belegyezett a vacsorameghívásba.
–Én, előbb hazanézek, tudod, hogy a kis Mujkót meg kell szeretgetnem, és az uramat rábeszélni, hogy bébicsőszködjék még egy pár órácskát, amig mi hivatalos megbeszélést tartva, munkavacsorán veszünk részt.