Vörösen izzó árva sóhajok,
Epekedő, fojtó fájdalmas bús napok,
Égő látomások, párás könny tavak,
Lebegő gondolatok, s a megfagyott szavak.

Itt a bűnös bűnhődik, az árva megretten,
A Halál hangja szól, mit kellett, megtettem,
Ketten voltunk ott, hol ma egyedül állok,
Bűnösként haltam meg, de még mindig várok.

Messzinek tűnik még a túlpart,
Oly hidegek a kezek.
Nincs itt már más,
Csak az üveges szemek.

2001.5.28