-Francba! Megint nem ment bele! hallatszott a kiáltás, miután a labda lepattant a palánkról.
A tizenkét éves Tala az égre tekintett, és csalódottan vette észre, hogy beborult. Az eső szemerkélni kezdett, de a kislány nem hagyta abba a játékot.
Egy ideig pattintgatta, majd újból rádobott. Ismételten mellé.
Ingerülten utána ment, aztán beállt a célpont elé. Szemével bemérte a távolságot, erősen összpontosított, majd elrugaszkodott.
Azonban a labda félúton megállt, néhányat pattogott, majd elgurult.
Gazdája piciny teste ott hever a betonon, összegörnyedve a fájdalomtól. Mellkasába iszonyatos kín tolakodott.

-Jól vagy? hangzott egy kedves beszéd a távolból.
Lassan kinyitotta a szemét, még mindig magzatpózban feküdt.
A beszéd forrása felé fordult és csakhamar egy festett sötétzöld hajú fiút pillantott meg, aki a kezét nyújtotta felé.
Megragadta a kart és föltápászkodott. Miután leporolta a ruháját, körbenézett.
-Fura... - mondta hirtelen.
-Mi az? - érdeklődött a bizarr külsejű ifjú.
-Amikor kijöttem ide, még esőre állt, most meg egy felhő sincs az égen.
-Hm... - zavartan pislogott, majd hozzátette: - El is felejtettem a bemutatkozást. A nevem Arzén.
-Igazán? Szokatlan egy név... Engem meg Talának hívnak.
-Tényleg így neveztek el azok az elmebeteg szüleim... Utálom őket! Egyszerűen nem bírok meglenni velük. Ezért is szöktem el.
-És most hol élsz?
-Az utcán...
A fiú hasa hirtelen megkordult, s Talát mérhetetlen sajnálat fogta el.
Elkezdett kotorászni a zsebében egy kis aprópénzért.
-Gyere, meghívlak valamire! - ajánlotta fel a kislány, s újdonsült barátját egy hotdogos stand felé irányította.
- És mióta vagy... izé... hajléktalan?
-Két napja - vigyorgott a huligán.
-Miért mentél el?
-Hát voltak bizonyos balhéim, de most nem akarok ezekről beszélni... Inkább sétáljunk!
Azzal karon fogta a gyermeket és továbbmentek.
Minden olyan tökéletesnek tetszett. A Nap ragyogott, s barátságos fénye az egész parkot betöltötte.
Rövidesen egy hatalmas szökőkúthoz érkeztek.
Tala ledobta a tornacipőjét és vidáman belegázolt a vízbe.
-Gyere te is! - invitálta a zöldhajú fiút.
De az csak halálra vált arccal meredt maga elé. Hátrálni kezdett, kezét maga elé tartva vadul csóválta a fejét.
-Én... én nem! NEM! Tala, gyere ki kérlek! Azonnal!
A kislány engedelmeskedett, felhúzta a cipőjét és odasietett Arzénhoz.
Ő pedig megragadta, és elvezette.
Hirtelen belebotlottak egy felettébb különös alakba.
Szembogara feketén ragyogott, s volt a megjelenésében valami, ami végtelen gonoszságot árasztott.
Bőre zöldessárga színben pompázott, ami még jobban kihangsúlyozta ördögi vonásait. Külsejében semmi emberi nem volt...
-Nocsak, nocsak. Kit látnak szemeim?! Bökött a fiú felé, s közben vicsorgott. Rothadó fogai közül ömlött a bűz.
-Mit akarsz tőlem? - kérdezte rémülten a fiú. - Már végeztél velem...
-Jól mondod... Már nem te kellesz. - somolygott az idegen, s közbe a lány füléhez hajolt.
Beleszimatolt az ártatlan kis nyakba, majd kéjesen azt suttogta:
-Most érted jöttem bogaram!
Észveszejtő sikoly törte meg a csendet.
Az ismeretlen előrántott egy fekete tőrt, s a gyermekre szegezte.
Arzén azonban eltaszította az áldozatot, így az ő testébe hatolt a penge. Hirtelen a sebhez kapott, s kezét odaszorította.
Kis idő múltán csodálkozva leengedte a kezét, mert észrevette, hogy tenyeréhez egy csepp vér se tapadt.
Sőt, a sérülésnek még a helyét sem találta.
-Mi a fészkes fene folyik itt? - sikoltozott hisztérikus állapotban Tala.
-Ne akard tudni! Ez még nem a te időd! Fuss, kérlek, szaladj!
A leány rohanni kezdett, bele az ismeretlenbe...

***

-Nővér! Nővér! Jöjjön valaki, kérem!
-Mi történt?
Egy öreg férfi ijedten meredt a kórházi ágyon fekvő kislányára, aki ide-oda mozgott.
-Ne essen pánikba! Ez nem roham... Mindössze álmodik.
-Drága kis Talám. - mondta megkeseredett arccal. - Csak kiengedtem, hogy kosárlabdázzon... Hiszen annyira szerette...
-Kérem, ne hibáztassa magát, hiszen nem tudhatta, hogy szívbeteg. Ez ilyen évekig nem mutatkozik.
-De ez nem tisztességes! Hiszen csak tizenkét éves! Nem halhat meg...
-Ha találunk egy megfelelő donort, meg tudjuk menteni.
A férfi zokogni kezdett, sós könnyei végigperegtek gondterhelt, ráncos arcán.
A nővér pedig a vállára tette a kezét, s hagyta, hagy sírjon.
Hirtelen megcsörrent a kórházi telefon.
-Igen?
-Jó hírem van. Találtunk egy két napos testet. Vízbe fulladt, de a szíve még mindig használható és a vércsoportja is megegyezik. Az igazolványa szerint Vas Arzén a neve. Két napja keresik, úgyhogy értesítettem a hatóságokat.
-Rendben van. Köszönöm. - azzal letette. - Megvan a donor! Előkészítem a műtőt.