hanyag szatyruk bordáimon
tépő, akasztott gondok
őket útjukon nem érdekli
ugye érzed, félek
majd átszakad tartásom

már bőrükbe szánt
rágja, horzsolja tudatom
nekik nem fáj, miért
szürke volt, volt
állomány, s túl azon

szatyruk tulipános
érzékre született, rég
ahogyan a fazekas korong
forog, világot ír
tölti, s virágzik, fül-akasztott

még tartom, de rogyott
oldatlan kövülnek sorsok
ugye érzed, félek
őket már nem érdekli
földbe, ige-szakadt fokosok

(2006.)