Avitt csontok a régi mesterek
Mindegyikük holt por
Életre többé már nem kelhetnek
Bárkik voltak egykor
Kihunytak rég a csillagok
Csak papírhalom maradt
Vérrel átitatott lapok
Lángbetűkkel írt szavak
Ezek maradtak miránk
Egy homályba veszett korból
De nem hidalhatjuk át
Mi most van és mi már csak volt
Főhajtás a kriptáknál
Néma csodálkozás
Mi minden lelket átjár
Ábrándok, semmi más
Az örökség is lassan enyész
S hull szét a sok véres papír
Csendesen falja fel a penész
Történelmet senki nem ír...