Az idén is leesett az első hó,
befedte a tájat a fehér takaró.
Szakállt és bajuszt rajzolt a tájra,
Elárvult madárka szállott most egy fára.

Bármerre nézel, a hó vakító fehérsége,
A mezőket behálózza a köd leple.
S bár beköszöntött az este,
a vakító hó beragyogja szerte.

Az idő megáll a jeges varázslatban,
mint kristályon a fény, meg- megcsillan.
S amikor a táj érdességeit a hó elsimítja
A szél kezd újra meg újra örök játékába.

Baja, 2005. november 24.