És egy nap jöttél mindent elvittél,
Bénultan estem össze,
De te nevettél nem kíméltél.

Nem beszéltem,de hallottál,
Csak álltál és vádoltál,
Nézted szenvedésem bosszút álltál.

A földön fekve kéártelek téged,
Szabadíts fel most,
És minden utunkat újra élem.

Zokogtál mellettem térdre borulva,
De nem tettél semmit,
S elégtem sárral vetett ágyamban.