Csendes este volt,
S te mellettem maradtál,
Szemeidben könnyfolyó...
Arcodon bágyadt halálvágy.

Te álmatlan isten vagy,
Soha nem lelsz békét,
Karjaidon vérpatak...
Szívedben egy nagy kés.

Mindig ilyennek képzeltelek,
Te vagy az első, s az utolsó...
Mögötted a végtelen,
Előtted a koporsó.

Még ha nem is tart sokáig,
Egy perc alatt meghalnék...
Ha szemeiddel látnám,
Ahogy a világ engem széttép.

Hogy szenvedésed elnyújtsam,
Én csókkal táplálnám ajkaid...
Máglyádat meggyújtva
Mégis elhalnak sóhajaid.

Szeretlek így is téged,
Hiszen közös a szenvedésünk.
Hogy kitartsunk mindvégig,
Most némán megfeszülünk...