Emlékszem, mindig hozzátok mentem haza
Pedig mihozzánk közelebb volt az iskola.
De mégis, az a szeretet, melyet kaptam nálatok,
Életem öröméhez szorosan hozzátartozott.

Emlékszem, festett volt a padló, mely tisztán ragyogott,
Egymás mellett két ágy, mely mindig beágyazott.
Halkan szólt a rádió, híreket mondott,
Délutánra pihenőre a szobába húzódtatok.

Emlékszem, hétvégén, mikor nálatok aludhattam
Kettőtök közé az ágyba bebújtam,
Ott hallgattuk együtt a Szabó családot,
Hihetetlen szeretet, mely belőletek áradt ott.

Emlékszem, boldog voltam, csak úgy, mert voltatok,
Ó ha lehetne, most is odabújnék hozzátók.
Ennek már sok éve, de még mindig hiányoztok,
Néha előfordul, hogy rólatok álmodok.

Volt két nagyszerű ember, a nagyapám és nagyanyám
Az ő szerelmükből lett az én édesanyám.
Sokkban hasonlít rájuk, bőven van türelemmel,
Most náluk élem át, mit régen nagyszületeimmel.

Figyelünk egymásra, jókat beszélgetünk
Minden percnek örülünk, mit egymással tölthetünk.
Ha szeretet van, az életet is könnyebb viselni,
Szeretnék még velük együtt sokáig így élni.