Kacérkodtam veled Pegazus
s hittem néha : Költő is vagyok
s most hejh, de meredek a Parnasszus
lassan csúszok, zuhanok

Vágytam én is felhők közé
s hágtam feljebb egyre feljebb
Hittem egykor: eljutok a bércek fölé
oda, 'hol csillagok szeretkeznek

Akár az igazgyöngy a gyöngykagylóban
alakul ki bennem lelkem szennye: a vers
Nyugtalan a jövő. Állok az ajtóban.

Mindenki siet valahova.
Akár a spanyolcsizma, a csend úgy szorít bent
A Semmi üressége üvölt hangosan.

2001. III. 17. - X. 10.