Sínek mellett lakom
- Sínek, végtelen sínek,
kényszerzubbonyként szorítják a Földet -
Közel a Balaton,

Hallgatom,
ahogy a vonatkerék kattog,
zakatol, csattog
a hüvős alkonyon,

Arcomat hűs szél harapja,
- A homokos síkon csak bólint az ember -
Redves talpfákon megyek haza

Ébredj fel!
Jó a kávé friss illata
ma reggel

2001. III. 2.