01. Rock a nevem (4:16)
02. Nem kell semmi (3:36)
03. California über alles (3:37)
04. Egy van (3:49)
05. Füst és lábdob (2:56)
06. Mindenki (3:53)
07. Az alagút végén (3:23)
08. A holnapot éljem túl (3:23)
09. Irgalom nélkül (4:04)
10. Dávid és Góliát (3:18)
11. Minden szó (3:47)
12. Hiányzol (5:28)

Kiadó: CLS Records
Megjelenés: 2006. április 21.
Hossz: 45:28
Web: www.tankcsapda.com

Mindenki vár valamit...
De még mennyire…, mindenki vár valamit, s általában zenét egy album meghallgatásakor, amit a mai magyar rock hullám éllovasai újból és újból elbuknak.
Igazából nem is az ő hibájuk ez, hanem a médiáé, mely rossz médium, s a magyar zenei élet botránya, hogy a magyar rock-metál a Hooligans-ben és a csapdában kifullad. Ez a két olyan banda, mely teltházas koncerteket formál a tömegből, s izzadtan ugrál a 13 éves gyerkőc az új pólójában; minden zenegépben ott vannak és igazán sikeresek.

Ám mi is akkor a baj az új lemezzel?
Nagyjából az, ami már jó pár éve… pontosabban a Ha Zajt Akartok óta. A tankék saját csapdájukba gördültek bele a siker és a reflektor által. Számaik zenei és szövegi tartalma egyre inkább populáris, már nem lázongó, csak itt-ott érezni rajta a még sikeres és őszintének mondható Punk 'n Roll és A Legjobb Méreg ízt.
Kitörni nincs lehetőségük, a sikerek a magyar határ és annak szélei körül történik, hiszen a külföldre kacsingató angol nyelvű Tanktrap névvel kijött 96-os EP (Cause For Sale) anno hatalmas bukás volt; az okok egyszerűek: erre a zenére csakis itthon van igény, másutt is vannak hasonlóak, nem egyediség kérdése ez; hanem évek + jó management + el nem baszott koncertek és a jó szerencse…

Zenei téren a csapda közel áll a Nirvana-hoz, melynek alapja a jó és könnyedén megjegyezhető 2 húron játszott 3 oktávos váltásokkal megoldott dallamfüzérek. Innen van az a szokás, ha valaki gitározni tanul, akkor Nirvana-t és Tankcsapda-t ajánlanak neki, hiszen könnyedén sajátítja el, és a siker élménye is megvan.
Az hogy egyszerűek a számok felépítései, egyáltalán nem baj. Nem egy Meshuggah, de nem is kell, hogy azok legyenek, hiszen ez nagyon másról szól… a bulizok, rocker vagyok, iszok, dugok, vezetek, és minimál lázongok, avagy ez a rock zene…

A lemezzel a bajom az, hogy semmi de semmi újat nem ad, szövegeik terén botrányosan ócska, a másik gond az, hogy szinte minden egyes szám visszavezethető valamelyik régebbi lemezükön található számra. Ezzel mi a baj? Hiszen akkor vissza a gyökerekhez dolog van, nem?
Hát nem… mert egy egyszerű zene, másként eljátszva is egyszerű, és felismerhető s így annyit sem nyújt, mint amennyit előszőr.

Természetesen a lemezen akadnak használható számok és alkalmas a rádióba vagy a kocsiba bömböltetni, tartalmaz egy Dead Kennedys feldolgozást is, de csak szépen lassan sorba.
Érdemes... :P

A kezdő szám szövege már bámulatos, de hát ez aztán a rock… „Én húzom az igát, én osztom az igét és felcsípek néha egy-két diszkós bigét, hogy megtudják, hogy mi az a rock és hogy a kulcstartójukon a nyuszi farok nem az egyetlen jó farok ebben a városban…”
Na ezért nem leszek én soha rocker, mert semmi kedvem megdugni pár Tankcsapdás csajt, csak azért hogy tudják mi az a rock :}
Amúgy zenei téren a megoldások nagyon az előző lemezt simítják.
A második szám a Nem kell semmi, s valóban nem, mert nincs is semmi, csak egy kis Mennyország turiszt utánérzet.

Ezt követi a Dead Kennedys feldolgozás a California über alles, ami zenei téren nagyon jó megoldásokkal kecsegtet, és elmondható az egész lemezről, hogy a hangzás és a zenei tudással semmi gond, csak a többi... Ebben a számban pl. a vokál szörnyű, köze nincs az eredetihez, meg hát a szövegek is…
Következő az Egy van, ami egyáltalában nem rossz szám, sőt, megkockáztatom, hogy a lemez egyik legjobb száma, a szövegek rendben vannak (amennyire az a csapdáéknak rendben lehet), a vokál se olyan rossz, a zene is jó, persze meg sem közelíti a régi kultikusnak mondható lemezeiket: Conektor 567, A Legjobb Méreg, Jönnek a férfek, Az Ember Tervez...

Ezután egy igazán ötlet dús számcím jön a 12-es menetelésből ötödik gyanánt; Füst és lábdob… ez egy tipikus olyan track, amellyel a csapda az előző lemezeit is telerakta, azt hiszem ezt hívják Tölteléknek? (4 jó szám maximum EP lehet, de 12 szám, amiből 4 jó, 8 töltelék… na az már ALBUM).
Aztán a 6os (Mindenki) és a 7es (Az alagút végén) olyan, mintha egymásba tekertem volna, s nem kicsit Conektor 567 íze van, ami amúgy a lemezen rengeteg helyen érezhető, de legyünk már őszinték; ez érthető is, mert az volt az utolsó normális nagylemezük, ami nem válogatás és nem is égés…

A holnapot éljem túl-ról nem tudok mit mondani, annyira szar, hogy végig sem bírtam hallgatni, egyszerűen idegesítő ez a taknyos-nyálas POP-punk-rock, s én megértem, hogy a közönségnek mi kell, csak ilyen szinten kifordulniuk önmagunkból… nagy úr a pénz, és hatalmas hercegnő a siker, de ebből nagyon csúf házasság kerekedett.
A lemez legerősebb tétele a 9-es… Irgalom nélkül, mely komolyan mondom, egy jó szám, ez a lötyögős középtempózás egy kis melankóliával, bár ez is nagyon hasonlít egy Conektor 567 számra, a Tavasszal-ra (hasonlóan depresszív is, de ez egy ilyen lemezen egyáltalában nem baj; sőt!). A szövegek itt sem olyan rosszak, még azt is megkockáztatom, hogy Lukács 2 napot agyalt rajta, igazából arra leszek kíváncsi, melyik szám lett vagy lesz siker a lemezről.
A következő szám se olyan rossz, Dávid és Góliát, melynek pattogós és nagyon punkos, és a Vonat-ra emlékeztet, szöveg terén meg a Bárány-ra (mindkettő megint csak Conektor 567).
11-esként a hihetetlenül egyszerű és egyben semmitmondó Minden szó köszön ránk… hát nem tudom, azért ilyet szerintem egy kezdő zenekar is pár óra alatt összehozhat, csak itt a TANKCSAPDA a védjegy és a márkanév, szóval eladható és viszik, mert ez a ROCK zene…
A záró tétel (Hiányzol) se valami hatalmas megmozdulás, mint a cím is jelzi egy romantikus tétel, Lukácsék gondolnak rá, hogy nedves legyen a bugyi, csak annyira értelmetlen mind zeneileg mind szövegileg, hogy inkább 100x a HIM, mint még1x ez.

Összegezve a lemez a hatalmas istenítések ellenére nagyon gyenge, csak ritkán és néhol összetett, s olykor értelmes is, ám mégis ez amolyan semmilyen lemez, bár a Ha Zajt Akartok (ha szart akartok) és az Élni vagy égni (ha ezzel égni akartok sikerült, ha megélni, akkor nem) lemezeiknél mindenképpen jobb.
A hangzás igazán profi, a dobok a stílushoz képest korrektek - sőt, a pumpáló tempók dobnak az egészen és teszik eladhatóvá (bár kiváncsi vagyok, ha egy ilyen lemezzel egy ismeretlen banda jelentkezett volna, ők milyen messze jutnának vele... elárulom; semmeddig!!!), a gitárok modernsége tipikusan az, ami a mai divat bandákra jellemző: rendesen szól, zúz, de mégsem bassz fejbe, mert így emészthetőbb.

Ha belegondolok, hogy ennek a bandának milyen lemezei voltak (bulizásra, ivásra tökéletesen megfelelő, olykor-olykor pofánköpösen lázadó, és néha nagyon is mély vagy szókimondó), s most hallgatom ezt, amiben így utólag belegondolva érzek egy kis Guns N' Roses-t, de ettől még nem fogom felpontozni, le sem; azt kapja, amit érdemel:

Ez bizony 10-ből 4-es!