Feltöltve: 2006-08-27 19:22:52
Megtekintve: 7199
PAUL VERLAINE: Nevermore
Ó, annyi fájó emlék e szívben
Idézi őket e bágyadt napfény
Hisz csak őrá emlékeztet minden
Az erdő, a táj, a hullt falevél
Oly boldogok voltunk egykor ketten
Rám nézett, szemében égett a láng
Arcát, csókját soha nem felejtem
Ám rajtam az úr már csak a magány
Bársonyhangja most is fülembe cseng
Angyalarca folyton fel-feldereng
S mikor érinthettem fehér kezét
Édes ajka most is zeng idebenn
Suttogását újra hallja fülem
Első vágyott, bájos, halk igenét
Idézi őket e bágyadt napfény
Hisz csak őrá emlékeztet minden
Az erdő, a táj, a hullt falevél
Oly boldogok voltunk egykor ketten
Rám nézett, szemében égett a láng
Arcát, csókját soha nem felejtem
Ám rajtam az úr már csak a magány
Bársonyhangja most is fülembe cseng
Angyalarca folyton fel-feldereng
S mikor érinthettem fehér kezét
Édes ajka most is zeng idebenn
Suttogását újra hallja fülem
Első vágyott, bájos, halk igenét
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!