Síkítva szeretkezik vágyakkal az éjszaka,
fekéllyel fertőzve terjeng a bomló hús szaga,
rongyos ruhában ténfergő holtak,
bűzös tegnapot szült a síró holnap.

Véreset köp kehesen köhögve az ember.
Mondd! Hát dölődni születtümk? Pedig az élet ver...
Örjöngenek a csillagok, hallod?
Isten, s a Bukott angyal térdre rogyott:

kezükben véres koponya, könnyük porba hullot.
Kérdünk, s néznek ránk üveges szemmel, bambán, holott
öldökölni volna most már kedve
azoknak, kiket élve eltemettek...!

Budapest, 2006.augusztus 24.