"Bajban van a messzi város,
Gyürkőzni kell a Halállal:
Gyürkőzz, János, rohanj, János."

Ady Endre írt ily finoman, tapintatosan A mesebeli János c. költeményében azon időszakokról, amikor a lent levő Jánosokat /és nem Jánosokat/ egy kis halálgyürkőzésre küldték Fentről oda, amit kevésbé tapintatos szóval háborús vágóhídnak neveznek. /Manapság ugyan már ritkán nevezik ily pórias szóval ebben a bizonyos igazságokat másra váltottan rendszert váltott országban./
A népi Jánosokat most nem küldik oda, ahová Ady Jánosát /az majd csak később jön, az arabusok további, hathatósabb feldühítése után/. Ettől függetlenül ismerősöm, a már nem éppen húszéves János, gyürkőzik a halállal, személyes ügyként, amiben a messzi város helyett a közeli ország is segít /de azt nem árulom el, hogy melyik félnek/. Ám Fentről most is jön parancs, bár másféle:
- Spórolj, János!
Szigorúan néz a Fent. Kinézi a falatot János szájából, de még a gyógyszert is. Elismerem: némi joggal, mivel közismert a mondás, hogy "fűben, fában orvosság". Tényleg! Miért nem füvet legel, fát eszik János, tabletták és gyógycseppek helyett? Utóbbiakért tekintélyes összeget kell fizenie Nyugdíjas Jánosnak, de emellett még az Államnak is hozzá kell járulnia János gyógyszerköltségéhez. Szegény Állam! Nem elég neki, hogy a gáz, villany, fűtés és más köznapi dolgok árát folyton emelnie kell, még János gyógyszereléséhez is hozzá kell járulnia. Nem restelled magad, te János?! Spórolj! Ne akadékoskodj, - takarékoskodj! Gyógyszereiddel is!
Azt kérdezed: hogyan?
Erről ne kérdezd meg orvosod vagy gyógyszerészed, az nem illik. Engem kérdezz! Én megsúgom miként.
Egyik módszer a kiszámolósdi. Ugye, emlékszel? Valahogy így volt: "Ec-pec-kimehetsz, holnapután bejöhetsz, cérnára, cinegére, fillért se költs a szegényre...", No a vége lehet, hogy nem így volt, de azért, hidd el, így volt, most meg még inkább így lesz. Látod? Erre a kis piros tablettára jött ki az ecpec. Ezt tedd el holnapra. Napi háromszor egy tabletta helyett vegyél be csak kétszer egyet. Egy tablettát megspóroltál. Az harminc nap alatt harminc tabletta. Így csökkent az Állam gyógyszerköltsége, igaz, a te vérnyomásod felment, de hát valamit valamiért.
Még fejlettebb módszer a gyógyszerkisorsolás. Ötféle tablettádból, amiből hármat háromszor, kettőt kétszer kellene bevenned /ha nem akarnál takarékoskodni/, most, amikor kihúzom elnyűtt kalapodból a cédulákat, látod, ez a három nyert: a piros, a zöld, meg a sárga. Ezeket vedd be, a többit tedd el! Ne búsulj, holnap talán a piros, meg a fehér és a zöld nyer majd! Még az a petőfisándoros feltételezés is igazzá lehet, hogy: "Ha a föld isten kalapja, / Hazánk a bokréta rajta!". Persze, már Petőfi is óvatos volt: "ha..."
Nem, János, nincs igazad! Azt hiszed, hogy a jelenre József Attila ad válasz?!

"Rongyos mindegyik zsebünk,
Rossz a magyar zsebe rég,
Egyszerű ez -
Elveszett az ezerév."

Nem! A főbaj nem az ezerév elveszése, hanem az, hogy az Illetékesek nem találják a jelent, talán azért is, mert az Illetékes zsebek korántsem rongyosak /sőt!/, magáncéljukra sok mindent megtaláltak az ezerévből.
Különben, János, az ezerév mellett József Attila is elveszett... No meg többnyire az őszinteséget, becsületet is hiába keressük...
Ám te, János, ezzzel ne törődj! Spórolj!