harmat rozsdálta,
erezte rozsdássá,
szél cibálta
ereit patakká,
marta hideg,
hólé hidege,
feszegette jég,
olvasztotta tűz,
napfény tüze,
részei bomlása
festik testét,
védené magát,
tű-lapokat
aggatott bőrére,
de már bomolva
omlik lassan,
sejtjei torlódnak
foltként testén,
eddig esőtől védett,
de az is tépi már,
már csak ropog,
szakad, zuhan,
torz darabokban,
rá sem ismerni,
nem siratják,
csak eldobják,
csak el

(1972.)