Sípok szava zeng fel a távolban
bús dallamok árja hömpölyog
sokezer síró akkord és gyászhang
mesél egy elfeledett, törött
pillanat elporladt varázsáról
zenébe öntve a fájdalmat
míg a kavargó levegő lángol
s a bezárt kapuk is megnyílnak
láthatatlan könnycseppek hullanak
as éter hullámaiba esve
a komor hang szíveket megragad
s lehull vele a bánat leple
jajongva, nyögve ölt testet a gyászos csoda
s lelkeket repeszt meg a fekete orgona