Isten a világot gyöngyből szőtte
És gyöngyből szőtt téged nekem
Belebújtatta a fénylő sorok közé
A világ minden színét
És bevonta láthatatlan
Alig érezhető remegő pelyhekkel
Mint hóval, vagy nyuszi puha szőrével
És teliszőtte
Vörössel a hajadnak,
Megtartó csókodnak,
Kékkel varázslatodnak,
Kívánós sóhajodnak
Zölddel mozdulataidnak
Titkos táncos járásodnak
Feketével bogarát a szemednek
Szegénykém-ölelésednek
Sárgával édes mosolyodnak,
Napsütés kézfogásodnak
Fehérrel mesédnek
Hangod rezdülésének
Naranccsal szurkálós
Enyém vagy-kérésednek
Barnával otthonodnak
Meleg, illatos valódnak
Lilával minden apró, kedves
Különlegességednek
Arannyal szívednek
Ezüsttel lelkednek
És minden szertehullajtott
Kevert-vegyessel
Temagadnak.
Lefestve nem is látszik alakod
Vonalaid határolható kecsessége
Szétmaszatolnak mindent a színek
Itt vagyunk a szivárvány közepében
A pontban
Ahol minden ott van
És ahonnan semmi sem színtelen
A levegő sem
Itt vagyunk, ahol megszülettem
És papír szívecskéket fúj a borzongató szellő
És a naplemente színeit őrzik a déli felhők
És összemosódik a végtelen idő,
Csak az van, hogy szép, és hogy repülök
És mégis a mélyben bújok, benned
Kiegyensúlyozatlan egyensúlyba veszve
És már mindig csak ma lesz
És soha el nem tűnünk,
Mert az örökkévalóságot megízleltük