Nézem a tévét, a várható időjárást jelenti. Szép tőle! E téren legalább tudjuk, hogy mit várhatunk, ha más téren nem is. Futnak fent az ártatlan, fehér bárányfelhők, nincs közöttük egyetlen fekete bárány sem. Ám a végén begyün a képernyőre, hogy mindezt nem egészen maga erejébül tette a tévé: az időjárás-jelentést a FÁBÓL VASKARIKÁT Kft. támogatta.
Hüm-hüm. Most szégyenkezhetem, mert a FÁBÓL VASKARIKÁT Kft. elvárja tőlünk, hogy ne potyázzunk: rendeljünk fából vaskarikát. Valamit valamiért, támogatásért támogatást. Én viszont nem rendelek, mert azok a Hungarian fából vaskarikák... Igaz, leleményesek a magyarok, sokszor vasból csináltak fakarikát, azután jött a reccs! Ó, a manó vinné el nagy eszüket! Különben az ördög is elvihetné, ha manó nem jár errefelé. Elegem van a fából vaskarikákból, sőt, a vasból fakarikákból is!
Kimegyek az utcára. Plakátok. Az egyik zenebonás vigadalmat hirdet: fellép több nagyhangú együttes, ahelyett hogy lelépne, így a Halálkoponyás Tökfejek, továbbá bemutatják a Gusztustalan Rosszleányok csodalemezét is, cédén. Az ízléstelen falragasz láttán kicsit eltűnődöm. Ízlések és pofonok különböznek, de némely ízléskinyilvánításért mennyi pofon is járna, ha igazságosan lenne liberális ez a társadalom? No és mi van a plakát alján? Ott is támogatók cégcímerei: Hamburgerzabálók Klubja, János Vitézke Hazafias Szablyák Bt., Hunniában Valami Készül Ady Ide a Dohányt Rt., meg a többi nagylelkűé.
Vannak, persze, tapintatos támogatók is. Például a kozmetikumokkal kicsodásított Köcsögvöcsök Micié ilyen: Privatizáló Pál. Ez a Pál nem iratta rá Micire, hogy ő támogatja. A beszédes Mici viszont nem titkolja barátnője /és ezzel a félvilág/ előtt: ragaszkodik Pálhoz, aki újgazdagnak újgazdag, de szélhámosnak régi. No nem annyira régi, hogy ne tartson igényt Köcsögvöcsök Mici bájaira, de azért már volt egynéhány pálfordulása, akár pálfordulás- évfordulót is tarthatna.
A parkban Sanyi Bácsi üldögél. Én, mi tagadás, kevés emberrel állok szóba, de Sanyi Bácsi kivétel. Ő már sok minden volt, többek között nemes eszme hithű hirdetője, haza- és házépítő, sokáig, később munkanélküli, kényszer-feketemunkás, álláskereső, állást nem találó. Egy ideje már nyugdíjas, rokkantosítás nélküli rokkant. Nem sok személyes haszna volt különböző posztjaiból és titulusaiból, mert elkövette a nagy hibát: mindig becsületes ember maradt.
Megkérdezem Sanyi Bácsitól, hogy kap-e valahonnan támogatást? Bánatosan széthúzza kiskabátját és pólóján ott virít a felirat: TENGŐDÉSEM A TURULTAROLI ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATJA.
Szép ez a turultaroli önkormányzattól, amelyik, szegény, mesés jövedelmet csak szűk képviselőtestületi körben tud nyújtani, a szűk körön kívül levő közönséges választópolgároknak pedig be kell érniük mesékkel! Ám Sanyi Bácsira azért gondol!
Azt nem írom ide, hogy a turultaroli önkormányzat hány forintot kormányoz Sanyi Bácsi felé havonta. Beszédes összeg pedig, de nem akarom, hogy egyes - nyugati külhonban élő - honfitársaink sírva fakadjanak. Mindenesetre ezen nettó összeg és más hazai körülmények, szerintem, néhány filozófus-lelkű embert arra ösztönözhetnének, hogy bruttósítás nélkül gondolkozzanak el Kölcsey szavain:
"Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!"
Tényleg! Kik hatnak és mire, kik alkotnak és mit, kik gyarapítanak és mit, ha a haza ennyire vonakodik fényre derülni?!
Sőt! Elgondolkozás után a közcselekvést sem kellene kihagyni...
Persze, ha a haza nem is, mi azért Sanyi Bácsival derültünk egy s máson, hiszen az már valóban nevetséges, hogy ebben a mellét féltéglával verő, dicsekvő jogállamban mennyire nem derül fény egyes dolgokra. Igaz, ezek a dolgok túlságosan sötétek...