Náni néni majdnem felrobbant a méregtől. Este takarított a lépcsőházban, a lábtörlőt is alaposan kitisztította, kikefélte. És tessék! Reggel ismét macskaszőrt talált a bejárati ajtó előtt. "Most már nem hagyom szó nélkül, megmondogatom az állat gazdájának, tanítsa rendre a rühös macskáját, hogy ne lesekedjen örökösen az én szép cicám körül. Tudom, hogy ők egy emelettel feljebb laknak".
Felrohant. Először becsöngetett, azután dörömböléssel folytatta.
"Nyissák ki, nyissák ki!"
Válaszként halk nyöszörgés hallatszott. Kis idő múlva megnyílt az ajtó, és egy nagyon öreg bácsika vánszorgott ki, botra támaszkodva. Nagyon meg volt illetődve, mikor meglátta a dühöngő Náni nénit, aki csúnya szavakkal szidott egy macskát, hogy az a dög az ajtaja elé piszkol, mocskos állat, majd ő megmutatja, hogy az ő macskája különb és nem hagyja, hogy egy koszos macska befertőzze az övét. Ha nem csinálnak rendet a házban, ő feljelenti a macska gazdáját. És Az öregasszony mondta, mondta megállás nélkül. Kiabált, fenyegetőzött. A bácsi szóhoz sem tudott jutni, csak mikor a szózápor szünetelt egy kicsit, dadogva kinyögte: "Nekünk nincs is macskánk. Ezen az emeleten még két lakás van. A mérnökéknek van egy szép tiszta macskájuk, de már egy hete, hogy a nyaralóba utaztak el a macsekkel együtt."
Náni néni annyira be volt indulva, hogy alig bírt lecsillapodni. Ahhoz, hogy elnézést kérjen, már nem volt szússza, csak legyintett és lesietett a saját lakásába. A bejárati ajtót nyitva hagyta, mielőtt felrohant az emeletre. És most, ahogy a konyhába bement, azt vette észre, hogy a spájzból macskák rohantak ki, köztük idegen négylábú is volt.