Már közeledett felém a szikár csontalak
véreztek és egyre szűkültek a falak
kezem nyújtottam felé, s ő az övét felém
oly közel volt már a végső megmenekülés

Kitárult a kapu, örvénylett a lélekár
várt rám a békés, oly régen vágyott alvilág
éreztem: a lelkem testemtől végre elszakad
áthasított rajtam a mindent átvágó kasza

De láttam, ó, gyűlölet, kettétört a penge!
meghátrált a Kaszás, míg én csak néztem egyre
hogy zárul be a kapu, s halkul el a lélektenger

Itt állok egymagam, hűtlenül elhagyatva
mintha tőlem a Halál is távol maradna
lelkemre súlyként nehezedik a tudat: élnem kell...