Hasad a puha éj,
S a csendben különös szavak kavarognak.
Színes folyó az álmom,
Lépteidet nem hallottam.

Gyertyafényben alvó szörnyetegek,
Szakadt képek a falon.
Hallgatag csillagok fényénél
Látom, milyen fehér az arcod.

Illatos vagy és élő, ahogy
Tested a sarokban szunnyad.
Mi titkos sejtelmek vagyunk,
Akikért reménytelenek sírnak.

Görcsös ujjaid felém nyúlnak,
Én hideg vagyok, reszketek.
Karcsú alakod a félhomályban
Minden bánatot feledtet.

Bűntelenek vagyunk, csodálatosak,
Éberek, félelmetesek.
Azt hittük, többé nem virrad új nap,
De végre felszabadít a reggel.

Életünk történetéből
Elégetünk minden lapot...
Most feledjük szenvedésünk
S látni fogjuk a kelő napot.